A földváriak idén is a Duna-parton majálisoztak

A város, a hasonló közösségi napokon feladatot kapó szervezetei újra odatették magukat. Az alakalmi sátorvárost felépítők a híres Vajai mester irányításával, a polgárőrök a parkolás zökkenőmentesítésével, a színpadi részleg a Berekék, a vendéglátás a Kelés-Aranyfácánosok megbízható rutinjával várta a vendégeket. A tartalmi rész ezúttal is a Művelődési Központ csapatára várt. Pataki Dezsővel az intézmény igazgatójával beszélgettünk.

Stílust változtattak

– Ez nem egy fesztivál, hanem egy igazi klasszikus majális, némi sportprogrammal vegyítve. Emlékszem gyermekkoromból egy olyanra, amikor a főutcai felvonulás után, pontosan ide, a Duna-partra vonult le a társaság. Volt valami kis büfé, ha jól emlékszem, ott a teniszpálya helyén valamilyen zenekar játszott, olyan igazi, régi vágású hangulata volt az egésznek. Ne mondjuk ki, hogy hány éve lehetett!

Az átlagosnál barátságosabb költségvetéssel

– Az volt az elgondolásunk, hogy meg kell próbálnunk, hogy kell-e minden alkalomra igazi, bombasztikus sztárokat hívnunk? Lehet, hogy nem kell folyamatosan azt az utat járnunk ahhoz, hogy az emberek jól érezzék magukat. 

A sport

– Évek óta próbáljuk ennek a napnak a programját egy kicsit a sportra is hangolni. Most is ezt tettük. Volt egy kis biciklitúránk,  lehetett futni menni, az alsósoktól a középiskolásoknak szerveztünk egy nagyon jó hangulatú sorversenyt is. A teniszpálya is benépesült, strandröplabda versenyt is szerveztünk. Hoztunk egy extrém attrakciót, egy jó magas mászó falat is, ami nagyon népszerű volt. Ezekkel próbáltuk egy kis aktivitásra csábítani a közönséget.

A mostani alkalom abból az alkalomból is különleges, hogy húsz éve csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Ezt mindenképpen megakartuk jeleníteni a dizájnban, illetve létrehoztunk egy négy állomásos, arról szóló szellemi versenyt.

Javarészt helyi fellépőkkel népesítettük be a színpadunkat

– Miért ne büszkélkedhetnénk azokkal, akik képesek a közönség elé lépni a műsorukkal. Szerintem nagyon színvonalas produkciókat láthattunk. 

A délutáni és az esti zenekar közül az első majdnem helyi, hiszen ők a bölcskei illetőségű Berek Brothers, Kovács Alizzal az idei Voice második helyezettjével kiegészítve. Érett, izgalmas, fiatalos zenét játszanak. A másik sem élvonalbeli, de szintén kiváló színvonalú, a Korál Tribute Band. A majdnem retro hangulathozó zenekar a méltatlanul feledésbe merülő Korál  együttes dalait mutatja be.

A beszélgetés is lehet egy jó program

– Akármerre nézel láthatod, hogy jókedvűen azt csinálják. Ezért sem kell mindig nagy zenebonát csinálni, hogy hallják egymást! Ehhez persze jó kaja és egy-két pohár bor is kell. Hogy ez visszanyúlik a régi időkhöz? Húsz évvel ezelőtt is azt csináltuk

Különleges attrakciók

– Az volt a magyar Guinness-rekord, ami 7020 adag földvári, zöldséges húsgombóc leves elkészítését jelentette. Ezt a mennyiséget azóta nem készítettük el, de az ezer adagossal tíz éve, és az idei napon is megleptük a vendégeket Dávid István és csapata közreműködésével. Az volt az ebéd, délutánra pedig hibátlan sült kolbászt fogyaszthattunk. Mivel arra nagyon jó kísérőt ismerünk, a helyi boros egyesületek összefogásával létrehoztuk a Fröccs-teraszunkat. Ezt az italt ingyen mérték a borosok!

Ezekkel a közösségi összefogásokkal létrejött programokkal jól telt az időnk ezen a napon!