Továbbra is él a bringás hagyomány (képgalériákkal, videóval)

A rendezők részéről Dóczy Zsuzsi és Szárszó Lajos a program műsorvezetője állt a rajtra várók elé. Előbb a mindenféle sportos események avatott műsorvezetője árasztott el bennünket egy vb-futamra elegendő információval.

Az egy pillanat alatt kiderült, hogy mindenki nagy „veszedelembe került” a sasszemű szpíker hihetetlenül jó memóriája miatt, hiszen valamennyit bejelentette és röviden fölsorolta az eddigi sikereit, szóval igazi sporteseményhez illő hangulatot teremtett. Nem felejtette ki a fontos dolgok közül a közlekedési szabályok ismertetését sem.

Zsuzsi már komolyabb hangot ütött meg

Az egyik leglényegesebb bringatúrás alapszabály a „saját felelőségre” történt indulás volt. Talán a legnagyobb figyelmet a tombolaszelvények fölhasználásának módja keltett, pedig a többi információra is érdemes volt figyelni. Például a legfiatalabb és a legidősebb versenyzőre is külön figyelmet szenteltek, hiszen őket külön jutalmazták. A rajt előtt pedig egy laza bemelegítésre csalogatta a résztvevőket.

Egy különleges gépről

Féltett és megbecsült kincse Hargittai Tamásnak a Rudas 11.D-s tanulójának ez a kerékpárja:

– Valóban nem egy hétköznapi gépről beszélünk. Ez egy a 80’-as évekből származó örök klasszikus, a Schwim Csepel Novus kemping kerékpár. Ez a Csaba verzió, ami arra utal, hogy nem összecsukható, mint a társai. Nagyon veszedelmes, gyors lehetsz vele, aminek egyik feltétele a tizenhét fogas áttétele. Kiváló, eredeti állapotban szolgál a mai napig. 

Már tavaly is tervben volt, hogy indulok vele, de akkor másként alakultak a dolgok, most viszont mivel két éve a kis társával lenyomtuk a távot, ezúttal semmi nem állíthatott meg bennünket.

A tűzkeresztség előtt

Pekli Áron a Petőfi iskola negyedikes tanulója izgatottan várta az első raját:

– Komolyan vettem a túrát, elég sokat bringáztunk a városban, az volt az edzésem. Nincs kedvenc útszakaszom, szerintem mindenütt szeretek tekerni.

Az édesanyja, Vigh Zsuzsi:

– Én is alaposan fölkészültem, egy egészen újszerű bringával érkeztem, de most vettem észre, hogy egy kicsit furcsán áll a fékem és a váltóm is. Ezért beálltam a sorba az Orosz Tamásnál, hátha betudja állítani őket még a rajt előtt. Én is edzettem, hiszen a ráhangoló távokkal Rácalmásig tekertünk, ezért aztán most sem jelentett problémát ez a szakasz. Szerintem az éhség ellen is felkészültünk, szendvicseket, üdítőitalokat és még esőkabátokat is hoztunk magunkkal. Jó volt ez a túra, mi is csak ott álltunk meg, ahogy a többiek.

A szárazföldön is helytállt

Ábrahamovics Gábor a vizes közegekben volt igazán sikeres, de ezen a napon a közúton is próbára tette magát:

– A felkészülésem elég különleges volt, hiszen tudom, hogy néhány kilométert illik a túra alatt letekerni, ezért aztán ma reggel először is elmentem a lángossütőhöz, és a magam adagját egyből be is vágtam, mint a szél. Ne csodálkozz, egy ilyen eseményen szükség van a szénhidrátokra is. Izotóniás sportital is van a táskámban, nem szabad, hogy bajunk legyen! Az előző bringás edzéses ciklusom jóval korábban (nem is emlékszem rá, hogy mikor) lezajlott már. Ráadásul ez volt az első Bringatúrám, egyszer már kikellett próbálnom. Annál is inkább, mert a motiváló erőt a kedvesemtől kaptam!

Nagyon vagány volt, a bringáján magával hozta a legfontosabb kedvenceit! Elmondta:

– Már tíz éves koromtól a Bogumil idejétől kezdve járok a Bringatúrákra! Csak az esős napok és a Covid tudott megállítani. Nagyon szeretem ezt az eseményt, alig várom a következő évet. Ezek a kedves lények egyszer csak hozzám kerültek, az élet hozta nőket, így aztán mára már elválaszthatatlanokká váltunk. A bicajom egy középkategóriás gép, amit tavaly vettem és megvagyok vele elégedve, mert jól szolgál azóta is.

Örökifjú „öregfiú”

– Láttad a melegítő fölsőmet? Kérdezte Rauf András. Dunaújvárosi Kohász Öregfiúk Egyesületébe tartozok! Éppen tegnap voltam 65 éves, de a labdarúgásról már lekellett mondanom, de a bicikliről még szerencsére nem. Az év során nagyos sokat kerekezek, amit jól bírok és élvezem is. A Velencei tó és a Balaton köröket is teljesítettem. Útközben sokan vagyunk, de vannak, akik közvetlenül egy más mellett haladunk és így remekül telik az idő. Az útra citromos, savanykás üdítőitalt hoztam magammal. Pirulákkal, porokkal, zselékkel nem élek, de egy szalonnás, hagymás rántotta nagyon jól karbantart engem. Ez a 38. alkalom, több, mint a felén itt voltam. Hogy mi a jó benne? A hangulata. Na és egy kis sportértéke is van a dolognak.

Az „utolsó pillanatban bácsi”

Orosz Tamás a lerobbanó bringák védőangyala lett a rajt előtti időszakban. Visszaadta a reményt a pórul jártaknak.

– Sajnos a bringások jó része technikailag az idén sem készült fel teljesen, ezért aztán a rajt előtt alaposan megrohamoztak engem. Sokféle problémákkal kerestek meg. A könnyűeket azonnal megoldottam (fék-váltó- láncolajozás) a nehezebbeket félretettem. Egyetlen egy reménytelen esttel találkoztam, de

szerencsére az apuka gyorsan tudott egy kölcsön bicajt keríteni, így aztán sírás nélkül elrajtolhatott a család. Úgy érzem, hogy Dunaújvárosban egy elég jó kerékpáros közösség van ezért helye van itt egy ilyen tradicionális rendezvénynek.

A leggyorsabb

Szabó Endre iszonyatos tempóban száguldott át a dunaújvárosi célvonalon. Pedig még csak 6.B-s a Dózsa Iskolában. Ő lett az első célba érkező.

– Tavaly voltam első alkalommal, jól éreztem magamat, és ezért jöttem le újból, hogy jobb helyezést érjek el, mint az akkori volt. Tudom, hogy ez nem egy verseny, de azért megpróbáltam a lehető legjobb helyezést elérni, így aztán az első lettem. Mezőfalvára a másodikként érkeztem, gratuláltam az elsőnek, aztán azt gondoltam, hogy majd meglátjuk tudja-e tartani hazafelé is a tempót? A felkészülésen nem volt különleges, egyszerűen sokat bicikliztem itt a városban. Viszont az édesapámmal és a tesómmal biciklivel megyünk az Őrségbe, ezért az volt a felkészülés-arra.

A legfiatalabb résztvevő

Posta Kornél Patrik volt, aki május 12-én tölti be az első életévét. A legfiatalabb résztvevőként egy százezer forintos vásárlási ajándékkal ajándékozták meg. Az édesapja, Posta Zoltán bringáján tette meg a távot, Baracsról érkeztek. Szemmel láthatóan jól bírta a dolgot, útközben sem panaszkodott, elégedett volt a komfortjával. Az út jó részét alva tette meg. Elmondta:

– Nagyon sokat biciklizünk, a Baracs-Nagyvenyim távot már rutiból tesszük meg, de Dunavecsére is szépen áttekerünk. Kornélnak két bátyja és egy nővére van, mesélte Zoltán. Ebből az összegből valószínűleg a legnagyobb testvérnek, aki tíz éves, vásárolunk egy új biciklit, az övét padig az öccse fogja örökölni.

A legidősebb résztvevő

Borsos Pál volt, aki 1945-ben született, ő is egy százezer forintos ajándékutalványt kapott a túra szervezőitől:

– Azt mondhatom, hogy én már állandó résztvevője vagyok ezeknek a túráknak. Mondhatom, hogy edzésben vagyok, hiszen ötven-nyolcvan kilométert teszek meg a kerékpáromon. Mellette még dolgozok is, iskolai és óvodai gondnok és karbantartó vagyok. A villany – és a gázszerelést leszámítva mindent megtudok javítani. Ezermester vagyok. Az öregség ellen az a legjobb orvosság, hogy nem szabad leállni. Soha ne legyél tétlen. Sportoljál és mindig dolgozz valamit! Túléltem egy sztrókot, és bringázás (a sport) kihozott belőle. Itt van a kezemben egy ilyen értékes csekk a bicaj boltba, de már van három kerékpárom. Ez az egyetlen gondom, hogy mire költsem?!

Sikeresen megérkeztek a bringások Mezőfalvára

A kerekezők élvonala röpke 35-40 perc alatt elérte a mezőfalvi pihenőt, ahol a részvételt igazoló cédulákat bedobhatták a kihelyezett gyűjtődobozba. A szervezők friss vízről is gondoskodtak, valamint kerékpáros ügyességi bemutatóval készültek. Utóbbit a Budapestről érkezett Flatland BMX show csapata tárta a közönség elé. A biciklizés extrém fajtája nem mindennap látható, így a produkció méltán kapott tapsot! Aki pedig kedvet érzett, hogy maga is csatlakozzon az bringás akrobatákhoz, az ki is próbálhatta az előbb látott figurákat, vagy legalábbis kísérletet tehetett rá. 

A pihenő legifjabbjai és legidősebbjei

A mezőfalvi pihenő alkalmával, ahogy a korábbi években szokásunkká vált, ezúttal is megkerestük a legidősebb és a legfiatalabb túrateljesítőt. 

A 77 éves múlt Kovács Tiborné rendszeresen jár kerékpározni, ami meg is látszik fittségén, egészségén. Huszonharmadik alkalommal ült nyeregbe a Dunaújvárosi Bringatúrán. Amikor még pedagógusként dolgozott, akkor gyerekeket is hozott magával. Nyugdíjas korában is szívesen sportol. Futni is járt. Bicajjal a Velencei-tavat körbejárta, készül a Tisza-tóra. Megkerülte már a Balatont, a Fertő-tavat, tehát egy ízig-vérig sportembert köszönthettünk. 

Felhívásunkra, aki legfiatalabbként tekerte végig a távot, először a kulcsi Bak Viktor jelentkezett. A hatéves, óvodába járó fiatalember édesapja kíséretében érkezett. Bátran válaszolt kérdéseinkre, miszerint azért fárasztó volt az út. Néha apába belekapaszkodott, de épségben beért a pihenőbe. Csak egyszer állt meg útközben, mutatta nagy ujját felfelé, csillogó szemmel. Megígérte, bírni fogja visszafelé is! A pihenő forgatagában találkoztunk egy fiatalokból álló baráti társasággal is. 

Végh Martin, Iller Csanád, Homonnay-Nagy Patrik és Szabó Hunor nyolcadik és hetedik osztályosok általában egy brancsba járnak. Aztán beszélgetés közben az is kiderült, komplett futsal csapattal találkoztunk. Dunaújvárosban az U15 korosztályt erősítik. Sportemberhez méltón az élbolyban bicikliztek Mezőfalváig. A végére hagytuk a legfiatalabb résztvevőt Szloboda Benettet, aki nem csak hogy letekerte a 14 kilométeres távot, de még a BMX kerékpáros trükköket is kipróbálta. Talán egyszer ő is bemutatózik egy bringatúra alkalmával?

Az egy órás pihenőt követően ismét útra keltek a bringások és hosszú, tömött sorokban kerekezve, hagyták el Mezőfalva határát.

Szerzők: Balogh Tamás és Horváth László