Baracs büszke a művészekre, s támogatja őket

Igaz, nagy a hőség, tehát érthető lenne, hogy a baracsi fafaragó alkotótáborban alig három-négy ember téblábol ha nem az egyik legidősebb művész (kortársam) Nyitrai Mihály tartana a legelőrébb a munkában. Még élénken él emlékezetemben Nyitrai mentegetőzése a nyitó napon: most műtöttek sérvvel, én a legkisebb fatörzset választom .

Legkisebb fatörzs, vagy sem: míg a többiek közül a legszorgalmasabbak is jobbára csak a fakéreg lehántolásánál tartanak, Misi már a motívumok kifaragását végzi. A kora délutáni hőségben is lankadatlanul kopácsolva.

- Kelta fonatos motívumokat terveztem erre a fára - mondja Nyitrai. - Elvégre kelták is éltek egykor ezen a tájon. Zárt, egymásba fonódó faragványok lesznek ezek. A fa tetején pedig, a pajzs alaprajzú területekre pedig erősen motivált arcokat faragok. ne szépítsünk: azok az arcok üvölteni fognak, tátott szájjal! Így próbálom felhívni a figyelmet arra, hogy az ősök figyelmeztetnek minket arra: másképp kellene élnünk!

Nyitrai Mihály fafaragó művész munka közben: kelta motívumaival ő tart legelőrébb
Fotó: Zsedrovits Enikő

Aligha vitatkozhatnánk ebben a művésszel. De nem csak a fafaragók dolgoznak a baracsi iskola kertjében a tizenhét, nagyméretű tölgyfa rönkön, amelyeket a már nem is egészen két hét múlva felavatandó, Apátszállás és Templomos találkozásánál álló parkba, Baracs (Borocs?) vezér szobra elé szánnak. Mégpedig a Nyilas csillagkép rajzának megfelelően elrendezve.

Ám egy nappal korábban festménykiállítást is rendeznek a faluban. A művésztábor egyik résztvevője, Kelemen Marián Éva már több képpel el is készült eme kiállítás alkalmából. Sorozata fatáblára festett füves képekből ál majd: mint a festő mondja: nem csak a fűfélék színpompája, hanem struktúrája is foglalkoztatja, hiszen közelről nézve megragadó hálós szerkezetet produkálnak.

Ám a művészeknek nem, vagy nem csak a hőséggel és a kemény fizikai munkát jelentő alkotó folyamattal kell megbirkózniuk. Azt ugyan tudták, hogy a község civil szervezetei is besegítenek majd ellátásukba, azaz esténként majd lesz egy-két bográcsozás legalábbis ők erre számítottak. Ám ahogyan a tábor egyik szervezője, Rohonczi ROHO István mondja, kedden este például a baracsi nyugdíjas kör lepte meg őket, úgymond, vacsorával... Ami valójában hihetetlen traktát, meleg ételt, frissen sült süteményeket, pogácsákat és persze jófajta házi termésű borokat, pálinkákat jelentett.

Szerdán az első néhány óra azzal telt, hogy e trakta után kissé összeszedjék magukat az alkotók... Nem túl nagy sikerrel, mivel a Fehér Akác vendéglőben elfogyasztott, minden igényt kielégítő ebéd után nem sokkal is beállított egy tisztelőjük, frissen sült házi kolbászokkal és oldalasokkal, mondván: fogyasszák egészséggel!

Hiába, nem könnyű egy alkotótábor. Van fizikai munka bőséggel, a hozzá való táplálékkal együtt...