Elhunyt Makó József

Olyan embertől köszönünk el, akitől legszívesebben soha nem búcsúznánk... Makó József, Baracs község díszpolgára, nyugalmazott polgármestere távozott közülünk. Baracson született, Bükkzsércről betelepült családban. E telepeseket 1942-ben hozták ide, a ciszterci birtokra, munkaerőhiány miatt. Több utcát építettek akkor a korábbi faluhoz, a telepeseknek pedig nehéz munkával kellett ledolgozniuk ennek az árát. Innen ered a mai szemmel talán érthetetlen helyi dűlőnevek nagy része: Bánom, Alig Bírom... Az ő családja bírta és nem bánta. Szülei, nagyszülei kemény, egyenes emberek voltak. Így lett az ő maga is. Első munkahelye a falu tanácsánál volt, kishivatalnokként. Aztán népművelő lett: a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt. Így végezte el a szombathelyi tanárképző főiskola könyvtár-matematika szakát. Tanított is. 1977-ben választották szülőfaluja tanácselnökévé, és négy év kivételével nyugdíjazásáig tanácselnöke, illetve polgármestere volt településének. A kemény munkával telt évtizedek komoly eredményeket hoztak a falunak. A baracsi bekötőút, a belső utak burkolása, faluház, tornaterem építése, iskolabővítés, közművek, klubok, kultúra: mind az ő nevéhez kapcsolódnak. Több nagy kitüntetést kapott, de a legnagyobbat mindig a baracsiak elismerése jelentette számára. Mindig azt kereste, hogy mit tehet e közösségért, hogy könnyebb, szebb, jobb legyen a baracsiak élete. Húsz éve, hogy máig élő testvértelepülési kapcsolatot épített ki egy francia községgel. Nyitva a világra. Hiszen számára ez volt a világ közepe és a világ legjelentősebb községe! Jól tudta. Nem volt a szavak embere s a hiúságok kedvelője. Nem ismert megalkuvást, kiskaput. Sok hátrány érte emiatt, de ez nem izgatta. Három gyereke, hat unokája és élete párja gyászolja. Meg a baracsiak. És az ismerősei. S a világ hozzá hasonlóan jó emberei.