Bicskei trauma - Egy nagyon keserű történet a kiszolgáltatottságról és a feltárandó titkokról

Mint arról korábbi lapszámainkban részletesen írtunk: vallomást tett a bicskei gyermekotthon több volt lakója. Az otthon egyik gondozottja, egy 18 éves fiú szeptember elején pedig a vonat elé vetette magát. Az esetről és mindezek következményeiről Dragon Orsolya klinikai szakpszichológust kérdeztük.

- Milyen lélektani állapotok uralkodhatnak egy olyan, viszonylag zárt közegben, mint a bicskei gyermekotthon, ahol éveken át titokban maradhatott a gyermekek molesztálása, zaklatása?

A gyanú szerint a bicskei gyermekotthon lakóit éveken át molesztálta a bicskei gyermekotthon vezetője - a vizsgálat elindult... (Fotó: Archív)

- A gyermekek eleve hátrányos helyzetből érkeznek: a felnőttekben való bizalmuk többnyire sérült, hiszen nem rendelkeznek megfelelő szülői mintával, nem alakult ki a későbbi élethez megfelelő bázist nyújtó biztonságos kötődés. Önértékelésük alacsonyabb, önmagukért is kevésbé tudnak kiállni. Egy gyermekotthonos gyermek szava sajnos gyakran még kevesebbet ér: úgysem hiszik el neki senki, amit mond . A bajban egyedül érezték magukat, hiszen ez olyan történet, amely nehezen megosztható kortársakkal, felnőttekkel; mégis a gyermekek közt nyílt titok volt, hogy János bácsi szereti a fiatal fiúkat . Talán mindannyian tudták, de nem beszéltek róla. Valószínűleg a gyermekotthon falai túlságosan zártak lehetnek, hogy a sorozatos bűntett ennyi éven át titokban maradhatott. Az ott dolgozók - néhány kivétellel - pedig vagy nem tudták a gyermekekkel kialakítani a megfelelő kapcsolatot, amelyben erről őszintén beszélhettek volna, vagy ez megtörtént, de munkahelyük, megélhetésük fontosabb volt annál, hogy esetleg kérdőre vonják az intézmény nagy tiszteletnek örvendő vezetőjét.

- Mennyire kiszolgáltatottak ilyen szituációkban a tizenévesek?

- Az érintett gyermekek nehezített családi hátterük mellett éppen életük legnehezebb időszakát élik: a kamaszkorban igyekeznek identitásukat megtalálni. A kamaszkor átmenet a gyermeki és a felnőtt létezés között, egzisztenciálisan még kiszolgáltatottak vagyunk, azonban testi érettségünk már gyermeknemzésre képes. A legsérülékenyebb időszak ez, amelynek során a pszichoszexuális fejlődés eredményeként kialakul nemi identitásunk is. Mindehhez megfelelő szülői, felnőtt (pl. pedagógusok) mintákra van szükségünk. Sajnos a diákok számára az igazgató is egy követendő vagy követhető mintát jelentett, aki példátlan tetteivel átmenetileg csökkentette magányosság érzésüket, betöltötte az űrt : finom édességeket, pénzt, gondoskodást, melegséget , szeretetet , egyfajta apa-pótlékot kínált számukra, amelyre nagy szükségük volt, emiatt játékába is belementek; nem akarták a bizalmát elveszíteni, hiszen függtek tőle érzelmileg, egzisztenciálisan. Kiválasztottak lettek. Az igazgató csúnyán visszaélt pozíciójával. Sajnálatos módon vezető beosztása mellett - további tisztségei miatt is - ismert és elismert személyiség volt, a diákok életére nézve meghatározó ember, amely miatt a gyermekek még inkább kiszolgáltatottá váltak e helyzetben.

- Hogyan lehet, lehet-e ilyen traumát feldolgozni az érintett fiataloknak?

- Bűntudat, önvád, szégyenérzet, sérült önértékelés, szorongások, depresszió, negatív gondolatok, az érzelmi, kapcsolati élet zavarai végigkísérhetik életüket. Előfordulhat agresszív viselkedés, amely önmaguk (az egyik érintett öngyilkosságot követett el), vagy mások felé irányul. Esetleg megteheti ugyanazt mással, amit vele tettek: maga is elkövetővé válik. Majdani szülőként saját emlékei felerősödhetnek, amely megzavarhatja gyermekével való kapcsolatát. A szexuális zaklatás mindenképpen zavart okoz a szexuális fejlődésben, a nemi identitás kialakulásában. Megnehezítheti a bizalomteljes párkapcsolat kialakulását: nem tud párkapcsolatot létesíteni, vagy éppen ellenkezőleg, párhuzamosan sok partnere lesz.

A történteket egyedül feldolgozni nagyon nehéz feladat; segíthet sorstársakkal találkozni és beszélgetni, emellett minél előbb megkezdődik a munka egy kompetens szakemberrel, annál könnyebb és gyorsabb a gyógyulás. Nagyon fontos érezniük, hogy nincsenek egyedül, és érzéseikről tudjanak beszélgetni elfogadó légkörben. Önmaguknak meg kell bocsátaniuk azt, amit egyszer vagy akár többször megtettek az igazgató úr befolyásolása miatt. Önvádjukat erőteljesen súlyosbítja, bűntudatukat fokozza, a történtek feldolgozását nehezíti, hogy cselekedetük esetenként jutalmazó is volt: például: kivételezett helyzetbe kerülhettek, anyagi juttatásokban részesülhettek, szexuális kielégülést éltek át, jó gyermeknek élték meg magukat az igazgató szemében; mindez további motivációt jelenthetett újabb alkalmakra, ráadásul a kiskamaszok szexuális érdeklődése is felfokozottabb, intenzívebb, esetenként az ilyen játék izgalmasnak is tűnhetett.

A trauma jó esetben feldolgozható tehát, de aki traumát szenvedett el, soha sem lesz az, aki akkor lehetett volna, ha ez elmarad az életéből; ha valami megtörtént, azt nem lehet meg nem történtté tenni. A traumába bele lehet halni, de ha az ember nem hal bele, akkor olyan képességei szabadulnak fel a túlélés érdekében, amelyek soha nem alakultak volna ki trauma nélkül. - idézet Feldmár András, Kanadában élő magyar pszichológustól.

SZERINTEM

Sosem tudhatod kiben mi lakozik - mondta többször édesanyám gyerekkoromban. Ezért aztán egészséges bizalmatlansággal fogadtam és fogadom a mai napig is a szokatlanul bizalmaskodó, túlzottan közvetlen emberek közeledését.

Éltem már annyit, hogy emberismeretemre is hagyatkozhatok, persze a fent említett okból titkon mindig gyanakvás társul a megérzéseimhez.

Szerencsére a szüleimtől kapott útravalóval csöppentem a nagybetűsbe, de milyen tarisznyát kapnak azok a gyerek-kamaszok, akik intézetisként legfeljebb idősebb társaiktól tudhatnak bármit is a rögvalóról. Vagy érthető módon, az őket körülvevő felnőttek iránymutatásait követik. Hisz ki másban bízhatnának...? Azt pedig, aki a hatalmával, lehetőségével visszaélve beteg hajlamai kiélésére használja ezeknek a fiataloknak a bizalmát, inkább nem minősíteném.

Kérdés, hogy elég-e egy emberöltő az effajta sebek gyógyulásához?!

Kovács Anita