Tusnádfürdő és Bálványos: Tusványos

Óriási a sürgés-forgás Tusványosban

2017. július 17., 19:55 szerző: Pálinkás István fotós: Barta Imre
komment
Pálinkás István évek óta szinte hazajár Tusnádfürdőre. Ebben az évben lapunkban és annak online változatában, a duol.hu-n olvashatják az erdélyi településről küldött tudósításait, interjúit.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

A nulladik napnak tekinthető hétfő reggel még szinte természetes nyugalommal köszöntött a Tusnádfürdői Bálványosi Nyári Szabadegyetemre, aminek neve az idei évtől hivatalosan is Tusványos. Ezt a település polgármesterétől, Albert Tibortól tudtuk meg, aki maga is helyszínjáró és szervező hangulatban intézkedett. S bár az ellenőrző és információs pontok és a színpad építésében nem sok minden változott, egy apróságban mégis különbözik a kezdet a tavalyitól:

- Az idei év rendezésének legnagyobb kihívása az volt, hogy megszaporodtak a medvék. De hálaistennek sikerült párat átszállítani más területre. Megnyugtatom az idelátogatókat, hogy medveveszély nincsen. Járnak a medvék, de nincsen veszély. Huszonkét év után elég rutinunk van ahhoz, hogy mik a problémák, mit kell megoldani a táborkezdésre. Felszereltségben, helyszínek kiválasztásában, a szálláshelyek szervezésében mindig is volt éppen elég tennivaló.

A szerző, Pálinkás István és Bilbók Géza plébános

- Bilbók Géza plébános úrral beszélgetve öröm volt hallani, hogy a magyar honosítást nyílt szívvel fogadta a helyi lakosság.

- Itt az emberek szíve a helyén van, s magyarul dobog. Ebben mindent elmondtam. Ha van lehetőség, s mindig is erre bíztattam az embereket, használják, mert nem biztos, hogy visszatér. Ha pedig magyarok vagyunk, akkor közjogilag is tudjuk felmutatni azt a kis igazolványt, őrözzük a zsebünkben, fiókban. Nem lettünk magyarabbak, hiszen azelőtt is azok voltunk. Úgy gondolom, hogy ezt a szellemiséget, tudást, magyarságérzetet tovább kell adnunk a fiatalabbaknak. Öröm számomra, hogy a 95,0%-os magyarlakta településünknek legalább hetven százaléka magyar állampolgár.

- A tavalyi esztendőben is szó volt itt az erdélyi vállalkozásfejlesztésekről, nem kevesebb hangsúllyal szerepeltek az identitáskérdések, Márton Áron püspök ürügyén a hit is napirenden volt. Ugyanakkor Orbán Viktor miniszterelnök úr tavalyi beszéde elsöprő erejű előrelátásként sarkallta vitára még a nemzetközi politikai színtereket is. Polgármester úr, mint itthoni otthoni, mit vár az idei beszédtől?

- Azt látom, miniszterelnök úrnak igenis jók az előrelátásai. A migrációval kapcsolatban három évvel ezelőtt elmondta, hogy egy hosszútávú migrációs probléma lesz. Úgy fejezte ki magát, olyan életet élünk, amiben bármi megtörténhet. Az idei évben azt látom, hogy hangsúlyosabb lesz az Európai Unióval való kapcsolódás, hiszen miniszterelnök úr azt is többször kijelentette, hogy nem az EU-ból való kilépést szorgalmazza, hanem azt: olyan Európát építsünk és tegyünk magunkévá, amiben a nemzetállamoknak van nagyobb szerepük. Az idei Tusványosnak ez lesz a hozadéka.

Albert Tibor, Tusnádfürdő polgármestere a szerzővel

- Dunaújváros címerét keresem és a honlapon már megtaláltam…

- Azt üzenem a Dunaújvárosiaknak, a címerük is kint lesz a rendezvényen, s aki még nem volt Tusnádfürdőn, jöjjön el! Ha nem is fér be most, azért tudják, hogy Tusnádfürdő 365 napos turisztikai település. Kapujaink, ajtajaink nyitva vannak, jöjjenek el, látogassanak meg minket. Ezt a szerintünk és önök által is csodálatosnak tudott, istenáldotta területet Székelyföld szívében.

Kisboldogasszony temploma

A tusnádfürdői új katolikus Kisboldogasszony tiszteletére emelt plébánia-templom abban az időben épült (1982-1983), amikor a Ceausescu hírhedt istentagadói alig, vagy egyáltalán nem engedtek – sőt, romboltak – építeni templomot Székelyföldön. Ez a templom is engedély nélkül épült. Jelenlegi plébánosa, Bilbók Géza két éve vezeti a közel ezer főt számláló gyülekezetet:

- Szeretettel köszöntöm a dunaújvárosiakat, s minden olvasóját. Engem tavaly meglepett a Tusványosi Szabadegyetem intenzitása. Akár a délelőtti előadások, konzultációk, akár a délutáni fiatalokat bevonó szórakozás is. Ez egy útkeresés! Mindannyian figyelünk a jelzésekre, vezetőink részéről adott jelzésekre, ami irányt ad, hogyan cselekedjünk. A nemzetet saját családomként értelmezem, akik nélkül el sem tudnám képzelni az életemet. Azt se, hogy ne hozzájuk tartozzak. Mindenképpen kiindulópont az életben.

Márton Áron erdélyi püspök szobra

- Mit tapasztalt a fiatalok részéről a hozzáállásban, munkavállalásban, vagy az identitáskérdés ügyében a részvételkor?

- A fiataloknak az aktivitása lepett meg leginkább. Ők megunták ezt az olykor jelenlévő közömbösséget. S azt gondolom, hogy ebbe beleuntak, Tusványos erre is felhívja a figyelmet. Tenni kell, s ők akarják is. A fiataloknak van egy aktivitásuk az egész táborban, amit jó volna felépíteni, tovább vinni. A honosítást kitörő örömmel fogadták az itteniek. Egy hazatalálásként élték meg. Azt gondolom, mert akár itt a templomkertben lévő kopjafa is jelöli azokat, akik először vették fel, vagy csoportosan kapták vissza, vették fel az állampolgárságot, ez ünnep. Nem csak a szavak szintjén, hanem úgy is éljük meg. Ünnepként. Amikor két testvér távol van egymástól, vágyakoznak, hogy találkozzanak egymással, mert ünnep. Amikor mi találkozunk, megerősítjük egymást, hogy jó úton vagyunk, amikor nemzetben gondolkodunk. Szeretettel várjuk azokat, akik még nem voltak itt, mert úgy imádkozunk, hogy „Emeljük föl szívünket”, s nemzeti kérdésben, vagy a hétköznapokban való eligazodásban ez egy hasonló, mert a tábor alatt is egy felemelt szívet kapunk.

Liziői Szent Teréz szobra

Pálinkás István

2017. július 17., 19:55 szerző: Pálinkás István fotós: Barta Imre

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...