Itt érzem itthon magam - Beszélgetés Kercsó Árpád jégkorongedzővel

Az Intercisa Múzeumban rendezett sporttörténeti kiállításon tűnt fel a „Mester”, miként tanítványai szólítják mind a mai napig Kercsó Árpádot, akit a jégkorongsportban elért eredményeiért tisztelnek város- és országszerte.

Dunaújváros díszpolgárával a nyár folyamán ismét többször futhatunk össze a városi piacon, de szívesen vesz minden olyan meghívást, ahol jó szívvel gondolnak rá. Így tett eleget Farkas Lajos invitálásának, az április 11-i megnyitón örömmel hallgatta Szirmai György köszöntőjét, rövid sporttörténeti összefoglalóját, amelyből nem hiányoztak a dunaújvárosi jégkorongosok sikerei sem.

Kercsó mester úgy véli, mindegyik sportág megérdemelne egy-egy tematikus tárlatot, akár a múzeum falai között, de éppen időszerű Dunaújváros sporttörténetének kötetbe szerkesztése is.

Kercsó Árpád: „Kijöttem Székelyföldről, dolgoztam és éltem több helyen, az élet és a sport megtanított küzdeni, közben Dunaújvárosnál nem találtam jobbat...” (Fotó: DH-archív)

Böröndi Károly és Szilágyi János közbenjárására került 1985-ben Dunaújvárosba, mi másnak köszönhetően, mint egy véletlennek, ugyanis előző években székelyföldi gyerekek testnevelő tanáraként és jégkorong edzőjeként döntötte el, hogy felveszi a kapcsolatot a magyarországi klubokkal, így például a Fradival, hogy mérkőzéseken mérjék össze tudásukat. Hívták Dunaújvárosba is, kapóra jött az ajánlat: – Megszerettem a gyerekeket, s láttam, hogy nagy eredmények lesznek, s mivel nem vagyok egy vándor típus, itt maradtam Dunaújvárosban – meséli Kercsó Árpád.

Az idő és a munka őt igazolta, a sikerek önmagukért beszéltek, a város díszpolgárrá avatta 2000-ben. A Dunaferr körüli változások ezt a sportágat sem kímélték, útja Zalaegerszegen át Budapestre, onnan ismét Székelyföldre vitte, hogy azután a székesfehérvári Ifjú Ocskai Gábor Jégkorong Akadémián adja át több évtizedes tapasztalatát, edzői módszerét a felnövekvő újabb nemzedékek tagjainak.

Mindeközben, amint ideje engedte, Dunaújvárosba jött haza, hiszen szép emlékek és baráti kapcsolatok kötik ide: „Szeretek itt élni, itt érzem itthon magam!” Éppen ezért, ha teheti, nem mulasztja el a piacra járást, ahol összefut régi kedves ismerőseivel, és sokan megkérdezik tőle, mi újság, hogy van? A piacolást azért is fontosnak tartja, mert gyümölcsimádó, a desszertekben is a gyümölcsöset kedveli, különösen a meggyes pitét. Vigyáz az egészségére, pedig szereti a szaftos, kissé zsíros húsokat, a csirkénél sem a melle után nyúl.

Az edzéseken eleget mozog, de rásegít napi kondicionáló testedzéssel is. Kertes háza is kellő mozgást biztosít számára, maga nyírja a füvét, gondozza a cserjéit és a féltve őrzött hatalmas pálmafáját, „kertimádóként” határozza meg magát. Ha megjön a jó idő, otthonában minden nap nyaralásnak számít, s ma már kevesebbet utazik, talán azért is, mert korábban annyit ment, hogy „betelt vele”, de egy-egy tengerparti nyaralást bármikor szívesen bevállal.

Az otthonába betérő vendég székely-kapu alatt lép a Kercsó portára, s a ház, amelyet annyira szeret, szülőföldje fáiból a honfitársai keze munkája, mementó Székelyföldről, s bizony, a kapu faragásából nem hiányozhat a tulipános és galambdúcos motívum sem. – Kijöttem Székelyföldről, dolgoztam és éltem több helyen, az élet és a sport megtanított küzdeni, közben Dunaújvárosnál nem találtam jobbat – zárja a beszélgetést a szűkszavúnak cseppet sem nevezhető, egy személyben szigorú és mosolygósan derűlátó Kercsó Árpád, a Mester...