Makranczi Zalán úgy érzi, hazaérkezett a székesfehérvári társulatba

– Lassan egy éve játszik Székesfehérváron, a Vörösmarty Színházban. Vonjunk egy rövid mérleget! Hogy érzi itt magát?

– Minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg vagyok elégedve – ahogy a rádiókabaréban volt. Rengeteget dolgozunk, a darabokat is nagyon szeretem. Jövőre két előadásban is játszom majd. Az egyik, Bulgakovtól az Álszentek összeesküvése, ebben játszom el egy olyan szerepet, amit tulajdonképpen hét vagy nyolc évvel ezelőtt már eljátszottam Kecskeméten.

– Ez nem furcsa?

– Ennyi idő után már lehet mást gondolni egy szerepről. Kíváncsi vagyok, hogy itt mit fogok kihozni belőle. Egyszer már történt ilyen. Alföldi Róbert megrendezte a Don Carlos című előadást, majd megrendezte még egyszer egy év elteltével. Mindkettőben én voltam Don Carlos. Na, az furcsább volt. Tavaly Fehérváron a Lear királlyal kezdtem, a Nemzetiben szintén benne voltam, csak ott a jófiút játszottam, itt meg a rosszat.

– Melyik állt önhöz közelebb?

– A rosszat mindig hálásabb játszani. A jófiúra sokkal kevesebb kifejezőeszközt lehet találni. Világéletemben, ha jót játszottam is belecsempésztem valami mást is, hogy ne legyen ennyire Walt Disney rajzfilm.

–Nem is ilyen a karaktere.

– Már nem. Nagyon igyekeztem, és sokat dolgoztam rajta, hogy ne ez legyen. Harmincöt éves vagyok, minden kornak megvan a sajátossága. Ebből a karakterből már kinőttem. Én is nevetségesnek érezném magam, de szerintem a nézők is annak találnának, ha húszéves, csillogó szemű fiatalembert próbálnék eljátszani.

– A Nemzetiből egy vidéki színház társulatába csöppent. Nagyon más?

– Azon kevés emberek közé tartozom, aki ezt kétszer is megcsinálta. Mondhatni nagy gyakorlatom van benne. Én az előző Nemzeti Színházból mentem Kecskemétre, ott voltam két évig, aztán a Bárkába kerültem, onnan a Nemzetibe, majd Székesfehérvárra. Rengeteg olyan emberrel vagyok itt körbevéve, akivel már korábban is együtt dolgoztam. Majdhogynem hazaérkeztem.

– Milyen filmen dolgozik jelenleg?

– Most jöttem haza nem is olyan régen Karlovy Varyból, egy filmbemutatóról. Reisz Gábor Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmjének ott volt a premierje. Nagyon jó kis film lett. Hamarosan itthon is bemutatják.

– Nem igazán lehet önről bulvár híreket találni. Ez gondolom abszolút tudatos „fal".

– Egy időben nagyon sokat hívtak telefonon a magánéletemmel kapcsolatban, de nem nagyon válaszolgattam nekik. A munkáról sokkal szívesebben beszélgetek.

– A Szombat esti láz valamiféle nyitás volt?

– Nem, tulajdonképpen az valamiféle zárás volt. Rövidre zártuk a dolgot, hogy mostmár tényleg békén hagyhatnának minket.

– Lelkemre kötötték, hogy kérdezzek rá az Archer című amerikai animációs sorozatra, amiben ön Archer magyar hangja. Kedveli a karaktert?

– Archert kifejezetten szeretem szinkronizálni. Annyiban más, hogy egy filmben emberi hangon kell megszólalni, itt viszont kellett találni neki egy karakteres hangot. Úgy gondolom, sikerült.