Szarvassá változunk mi is - Enyedi Ildikó filmje gyengéd és okos, a humor sem hiányzik belőle

2017. március 16., 08:30 szerző: Szabó Zoltán
komment
Székesfehérvár - A pillantások, a rebbenő tekintetek. A hiányzó, de megtalált érintés. A bennrekedt, majd nehezen kimondott szavak. A magány szinte hihetetlen elvesztése.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Mindez, ha kell, okosan, humorral, távolságtartóan, ha kell, bensőségesen, érzékenyen tálalva. A Testről és lélekről éppen a lelket ejti rabul, az ember mosolyogva és tűnődve lép ki a vetítőteremből, és ez az állapot mindannyiszor visszatér, amikor a filmre gondol. Ritka dolog ez, kérem. Az is, hogy mindenütt ugyanúgy reagáljanak erre a gyengéd, ám néha kíméletlen látványvilágú történetre. Igaz, a vágóhídi véres jelenetek sem taszítóak, gyomorforgatóak, inkább furamód hidegen szépek.

Jelképes terep természeteen, mint ahogyan ellenpontja, az erdő is, a szarvasok birodalma, a maga nem túl bőkezű, de szabad világával. Aki még nem látta a filmet, az is tudja, hogy hőseink álmukban szarvasként élik világukat, összetartozva, meghitten keresik az élelmet, iszogatnak a patak vizéből, szeretetük jeleként össze-összeérintik orrukat. Enyedi Ildikó rendező érzékenysége, egyedisége, tehetsége kellett hozzá, hogy ez a motívum ne váljon erőltetetté, és elhiggyük, hogy a közös álom fordítja egymás felé a két látszólag össze nem illő, magának való embert, Endrét és Máriát. A két „állati” főszereplővel, Picurral és Góliáttal felvett jelenetek egyébként földöntúlian szépek, láttukra és a film hatására kicsit szarvassá válunk mi is.

Pedig hát témáját tekintve a Testről és lélekről tulajdonképpen zsánerfilm. A legbanálisabb témáról, a szerelemről szól. Ezzel együtt szerzői film is, különleges, egyedi darab, olyan, amit nagyon kevesen tudnak úgy tálalni, mint Enyedi. Endre, a fél kezére béna gazdasági igazgató és Mária, az autisztikus tüneteket mutató minőségi ellenőr találkozása és kapcsolata azonnal magával ragadja a nézőt, beszippantja a történet. Mindkettő magányos ember, szinte lehetetlen kimozdítani őket rögzült szokásaikból. Ehhez egy ellopott búgatópor miatti nyomozás, pszichológusi „kihallgatás” , és ennek nyomán az kell, hogy megtudják, ugyanazt álmodják minden éjjel. Nehogy azt higgyék, hogy mindezt végtelenül komolyan, drámai tónusban adagolja a rendező. A Testről és lélekről amennyire szép és gyengéd, annyira humoros is, noha a néző nevetésének mélyén ott karcol a fájdalom is. Endre szerepében a dramaturg, egykori kiadó igazgató. Morcsányi Géza teljesen érett és természetes alakítást nyújt. Reméljük, ez az első alakítás nem az egyetlen volt, és találkozunk még vele. Máriaként Borbély Alexandra kivételesen nehéz feladatot oldott meg kitűnően. A szerep kedvéért el kellett vesztenie nőiességét, és elhitetnie azt, hogy meg lehet tanulni a szerelmet, az érintés bensőségességét. A film egyik legszebb jelenete, amikor Mária megsimogatja Endre béna kezét. A mellékszerepekben is kiváló színészek jeleskednek. Jordán Tamás gyermekpszichológusként tanítani való alakítást nyújt, Mácsai Pál korrupt rendőre emlékezetes, a 90 éves Békés Itala takarítónőként pedig elragadó. Herbai Máté operatőr teljesítménye pompás. A film méltán nyerte el a berlini filmfesztivál nagydíját, aki még nem látta, ne hagyja ki.

Szabó Zoltán

2017. március 16., 08:30 szerző: Szabó Zoltán

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...