A fiatal dunaújvárosi filmrendező, Aracsi Norbert az újszerű megoldásokat keresi

Tavaly tavasszal került fel a legnagyobb videomegosztóra az a kisfilm, amelynek készítői nehéz feladatra adták a fejüket: egy újonnan megjelent verseskötetet népszerűsítenek. A könyvtrailer a műfaj fenegyereke lett: a könyvet vásárolni érkező Mucsi Zoltánnak fogalma sincs, milyen könyve szeretne, amikor is az eladót alakító Sohonyai Attila (aki egyébként maga a kötet szerzője) kortárs költészetet ajánl neki. A rövid párbeszédes geg végét nem lőjük le, mindenesetre remek paródia mindkét oldalról: az átlagolvasókról és az írókról is.

- Egy kész projektbe érkeztem bele, igazából csak meg kellett valósítanom az ő elképzelésüket. Talán mondhatom, életem egyik legjobb, legkönnyebb munkája volt. Nem azért, mert készen kaptam a forgatókönyvet és a színészt, hanem mert az egész stáb, mindenki olyan alázattal dolgozott, amit sok helyen megirigyelnének. Ezt hívom én örömmunkának!

Aracsi Norbertből a dunaújvárosi gyermekévek alatt még nem bújt ki a filmrendező, az később történt. Persze kellett egy nagyfokú filmszeretet is, a kisfiú minden hét végén választhatott két-három filmet a közeli videotéka kínálatából, s általában benne volt a Jurassic park valamelyik része vagy egy Tim Burton-féle Batman.

- Az érettségi közeledtével kezdtem gondolkodni, mit is szeretnék kezdeni az életemmel. Akkor még nem tudtam, hogy a filmezés érdekel. De a média világa mindig is foglalkoztatott. A Dunaújvárosi Főiskolán volt egy kurzus, ahol filmeket elemeztünk, és a tanár felvetette, hogy a csoporttársaimmal készíthetnénk egy kisfilmet egy német filmfesztiválra. Jó mókának tűnt, ezért belevágtunk, és odakint közönségdíjasok is lettünk vele. Onnantól pedig több lett ez, mint móka. Számomra hivatás.

Bár Norbert is megerősíti, hogy a hazai filmes szcénába nagyon nehéz bekerülni, ráadásul - ez már mi tesszük hozzá - neki se producer nagybácsija, se hátszelet jelentő családi előképe nem volt e tekintetben, de talán kitartása és szerencséje igen. Két mottója van: 1. csak annyira vagy jó rendező, amennyire a jelenlegi munkád is jó. A másik, a talán legfontosabb: annyira vagy jó, amennyire a stábod is jó.

- Csakis a kitartásodra és önmagadra számíthatsz. Én tudatosan kezdtem el felépíteni magam akkoriban. Nagyon sok ingyenmunkát vállaltam be, hogy legyenek referenciáim. Aztán jött az első nagyfilm, amiben werkfilmeztem, és onnantól olyan kapcsolatokat szereztem, amik továbblöktek. Ha valaki úgy érzi, ez az élete, akkor fogjon egy kamerát, fejlessze önmagát és soha ne adja fel!

Aracsi Norbert (középen), a Remember me apaszerepét játszó színésszel, Kovács Molnár Józseffel (b), valamint a stábtagokkal. Az alkotást több hazai fesztivál rövidfilmprogramjába is beválogatták, a Malter mellett a Busho fesztiválon is futott

Remember me/Emlékezz rám. A saját forgatókönyve alapján készített, saját látásmódú apa-fiú drámát régóta érlelte magában, de a visszajelzések azt mutatják: sikerült elgondolkodtatni vele másokat. A 23 perces filmet augusztus 4-én láthatjuk az idei Ördögkatlan programjában, a Malter Filmfesztivál részeként, ám júliustól a világot is járja: decemberig az ír, az olasz, az angliai, a spanyol, a német és az amerikai nézők is megnézhetik.

A Remember Me!-ről és a filmezésről

"Azt gondolom, egy rendezőből mindig van valami a saját filmjében, ez elkerülhetetlen. Mivel most a forgatókönyvet is én írtam, így belekerültek olyan momentumok, amelyek áthallásosak a saját életemmel. Nem akartam nagy dolgokat mondani, csak egy apa-fiú kapcsolatot bemutatni. Fontos volt, hogy ezt egyedi módon tudjuk tálalni. Mindig olyan dolgok érdekeltek, amivel lehet segíteni másokon, s a film ebből a szempontból az egyik legtökéletesebb eszköz. Itt egyszerre akár több száz emberből is ki tudsz váltani érzelmet. Kizökkentheted őket a mindennapokból, vidámságot, örömöt adhatsz nekik. De ennél is jobban szeretek elgondolkodtatni. Nem könnyű történetet mesél el az Emlékezz rám!, erős drámai momentumokkal telerakott apa-fiú történetről van szó, de minden nap kapok olyan visszajelzéseket, amiben megköszönik ezt a 23 percet."

Fotó: Csősz Krisztián