Bulvár

2017.01.25. 17:55

Gömör, a magánnyomozó - Lazán lázadó a kinézete, a konvenciókat meghagyja másnak

A Tv2 Magánnyomozók című sorozatának főszereplője. Aki még emlékszik, ő volt a rossz fiú. Mint azt már megszokhattuk az ilyen jellegű amerikai filmekben, mindig van a jó zsaru és a rossz zsaru.

Hankusz Kálmán

Gömör Tamásból szerepe szerint a rossz zsaru lett. Nem tudni miért, de van néhány tippünk. Talán a kissé csibészes, vagány külseje miatt.

- A csibészség, persze jó értelemben jellemző rád a filmen kívül is?

- Persze, kár lenne ezt tagadni. Így legalább könnyű volt eljátszani a szerepemet, elég volt önmagamat adni. Majd két évadot élt meg a sorozat, azt hiszem, a legtöbben onnan ismernek.

Egyébként sem vagyok egy eminens kisdiák típus, a stílusom is ezt sugallja. Tisztában vagyok vele, hogy a kinézetem egy laza, esetleg lázadó, de mindenképpen különbözni akaró embert sejtet. A saját stílusával mindenki a társadalomhoz fűződő viszonyát fejezi ki. Én is! A konvenciókat meghagyom másnak, bár nincs vele bajom, de én egy szabadabb embernek születtem. Mindig is egy kicsit rebellis, punk típus voltam. Így 46 évesen gondolkodom rajta néha, hogy már kifele kellene menni ebből a dologból. Minden alkalommal úgy érzem, hogy még sem jött el az ideje. A külsőm a nyolcvanas években polgárpukkasztó volt, de ma már nem az.

- Ügyelsz a külsődre, sokat foglalkozol azzal, hogy a saját stílusod meglegyen?

- Nem, egyáltalán nem küzdök azon, hogy mindig, minden a helyén legyen. Nem nagyon járok vásárolgatni sem, mindig ahogy jön. A lényeg, hogy soha nem a trendnek megfelelő cuccokat vásárolok. Egyszerű oka van, a trendek elmúlnak, és az ember röhejesen tud kinézni, ha divatja múlt cuccokban feszít. Egy farmering vagy egy bőrdzseki soha nem megy ki a divatból. Gyakorlatilag ez vagyok én, a farmering a bőrdzseki, de a veszkó csizma az már nem.

- Tehát vannak határok?

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindent egy kicsit hamarabb kezdek el, és mire bejön divatba, tehát mindenki azt hordja, addigra én már leteszem. Ezek a dolgok természetesen csak a ruházatomra vonatkoznak, a saját testem külső megjelenését már nem tudom ilyen módon változtatni. Szőke gyereknek születtem, csak később barnult be a hajam, de jobban szeretem az eredetit és kócosan. Praktikus, nem kell fésű.

2003-ban voltam Rómában ösztöndíjasként és elfelejtettem borotvát vinni. Ekkor vettem egy borotválkozó szettet, és mindig pótolgattam, ami elfogyott. Aztán rájöttem, hogy ez így nagyon drága és beruháztam egy szakállnyíróra. Ez úgy meg is maradt, azóta sem vásároltam sem pengét, sem borotva habot.

- Mivel foglalkozol, amikor éppen nem a saját stílusodat építgeted?

- Három ilyen hivatásba csúsztam bele, így a harminc év alatt. Mind a három hobbinak indult gyakorlatilag, aztán foglakozás lett belőle. Operatőr vagyok, fotós és zenész. Minden más munka, ami tetten érhető velem kapcsolatban, az ezek valamelyikéből ered. Ezek működnek, akár napi szinten is, egymás mellett. Tanultam mindegyiket. A zenében nem csak a játék, de a zeneszerzés és a szövegírás is hozzátartozik az életemhez. A fotózást is iskolában tanultam, majd voltam kint Londonban, hogy ezt tovább fejlesszem és mellette a mozgóképpel is elkezdtem foglalkozni. Először TV-s szinten, mára már klipeket és reklámokat is készítek, sőt rendezek is.

- Ezeket a piaci igények formálták, vagy csak amihez kedved volt, azt csináltad?

- Már 22 évesen a Magyar Televízióban dolgoztam, aztán rájöttem, hogy a tévézés nem igazán az én világom. A sors fintora, hogy most újra tévézek egy kereskedelmi csatornánál.

A film főszerepe óta gyakran megszólítják az utcán. Készséggel és szívesen beszélget ilyenkor ezekkel az emberekkel
Fotó: Hankusz Kálmán

- Akkor ebből adódik automatikusan, hogy időnként szerepeket kapsz filmekben?

- Sajnos ez nem automatizmus. Le van adva a nevem pár ügynökségnél, és jártam egy színiiskolába is, csak abbahagytam, mert ennyi dolgot már tényleg nem tudok egyszerre csinálni. A színészet az tényleg egy olyan hivatás, ami egész embert kíván. Inkább csak néha-néha visszaköszön az életemben. Amikor a magánnyomozók főszerepét megkaptam, az egyik ügynökség szólt, hogy beajánlana engem erre a szerepre. Nem is értettem, hisz kifejezetten végzett színészeket kerestek. Aztán az ügynökség csak mondta, hogy próbáljuk meg. Több napos kaszting után az lett a vége, hogy megkaptam a szerepet.

- Van családod? Ha igen, hogy viseli ezt az életet? Úgy értem, hogy ebben a szakmában azért sok kísértéssel találkozhatsz.

- Nagy tisztelője vagyok a gyengébbik nemnek, de úgy érzem, hogy már rég kiszórakoztam magam ezen a téren. Egy idő után úgy éreztem, hogy a kalandos éjszakák helyett egy stabil kapcsolatot sokkal jobban preferálnék. A párommal együtt élünk, és neveljük a kétéves kisfiamat szeretetben, boldogságban, és szeretek így élni. Bár tudom, hogy a külsőm mást sugall, mégis ez vagyok én.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!