Harmincnégy felé tartva - Geszti Péter új együtteséről, az energiákról, a lányokról

- Elég sok időt elvisz. Másfél évig készült maga az album, ami nagyon hosszú idő. Legalábbis az én életemben nem tartott még ennyi ideig szinte semmi, talán csak a Dzsungel könyve, vagy a Pál utcai fiúk megírása. Nagyon sok emberrel dolgoztam benne. Kilenc zeneszerzővel, tizenegy előadóval, és ez egy nagyon érdekes, vidám sztorivá avatta, bár sokkal több munkával járt, mintha csak egy egyszerű albumot csináltam volna. Most játszunk rendszeresen az országban. Majd minden hétvégén. És én ezt nagyon szeretem, mert igazából a koncertezés a legnagyobb élmény szerintem a zenész számára. Azt szoktam mondani, hogy ez energiacsere. Le kell küldeni a pozitív energiát a színpadról, ha jó a közönség, az visszajön, és így cserélgetjük egymás között az energiaszinteket.

- Nem fárasztja el másfél óra színpadi munka?

- Először is, ezt nem melónak fogom fel. Ha annak tekinteném, az arcomra ki lenne írva, ami nem túl jó. Pont nemrégiben láttam egy világsztárt, aki igaz, hogy óriási arénában lépett föl, de olyan volt az arca, mint aki melózik, és az szerintem bukta. Annyiban meló, hogy nagyon sokat kell dolgozni azon, hogy ez a projekt menjen. PR dolgokat intézni, facebook-kal foglalkozni, finanszírozást teremteni, klipet forgatni. De amikor fölmégy a színpadra, az meg ünnep.

Geszti Péter már a sokadik zenei kísérleténél tart a színházi és egyéb dolgai mellett, és mind sikeres Fotó: Walton Eszter

- A közönségnek ez tetszik?

- Mindig azt látom, amikor vége, hogy nagyon nagy jó bulik sikerülnek, és roppant vidám mindenki, mert igen erősen toljuk élőben. Heten vagyunk a színpadon, és sok ismeretlen dalt játszunk az új albumról. De úgy raktuk össze a kottát, hogy sok régi nóta is legyen azért a repertoárban. Amikor egy Jazz+Az dal felcsendül, vagy egy Rapülők klasszikus, vagy a Gringo Sztárnak az ismert, rádiós játszásokon átesett dalai, akkor mindig van kapaszkodni való. Próbálom összetartani a közönséget abban az értelemben, hogy sokat beszélgetek velük a koncerten. Nem csak eljátsszuk a dalt, és jó napot kívánok! Mindig bevonjuk őket az egészbe, hogy valóban azt érezzék, hogy tényleg közöttük zenélünk. Hiába állunk mi fönn a színpadon.

- Ha valami létrejön, már pörög az agya egy másikon?

- Most azon pörög, hogy hogyan ismertessem meg az új Létvágy dalokat az emberekkel. Másrészt a Pál utcainak novemberben van a bemutatója, ott is van még tennivaló. A máson pörgés az azt jelenti, hogy a Rapülők februári koncertjének a showján pörög az agyam, mert szeretnék egy brutális, soha nem látott műsort csinálni.

- Hány éves most Geszti Péter?

- Ha a kezdetétől nézzük, akkor ötvenkettő, ha belül nézzük, akkor valahol harmincnégynél tartok. Azért ennyi, mert már van két lányom. Ez a tétel nehezíti.

- A gyerekek frissen tartják?

- Nagyon kiegyensúlyozottan tartanak. Olyan hihetetlen mennyiségű szeretet képződik a mi kis csillagképünkben, ahol tulajdonképpen a két kisbolygó körül forog minden. A nagybolygók élete is, ami a családunkat jelenti, hogy valahogy mindig visszarángatnak egy boldog aurába, még akkor is, ha egyébként a hétköznapok sokszor hoznak unalmas, kényszerű és kisszerű helyzeteket. Igen. A lányok nekem nagyon, nagyon jót tesznek.

- Elég jut nekik önből?

- Azt nem állítom biztonsággal. Lehetnék velük többet. De felállt egy egyensúlyi helyzet a családban, ahol mindenki el tudja fogadni, hogy ez a fajta életünk van. Nyilván a feleségemen múlik alapvetően, az ő vállán nyugodnak a család életének tervezési gondjai. Ezért nagyon hálás vagyok neki, hogy enged így dolgozni, illetve ki tudtunk alakítani egy status quo-t, amiben mindenki elégedetten tudja élni az életét.

- Mitől jön meg a létvágy?

- Alapvetően a zenéléstől jön meg a létvágy, meg a barátoktól, a jó filmektől, a jó regényektől, amiket az ember elolvas, a jó előadásoktól. Meg attól, hogy az ember tudatosan tartja magát pozitívan. Nagyon hiszek abban, hogy ez az energia, amit az ember magában fejleszt, kihat a környezetére és vissza is jön belőle. Minden negatív energia, ami mondjuk irigységből, kisszerűségből, vagy utálkozásból fakadna, az úgyis csak belőlem venne el. Ezt pedig nem engedhetem meg magamnak.