2016.09.07. 18:30
Hiteles arcot találni a legnehezebb
Dunaújváros-Előszállás - Ismerős arcra leltünk egy vidéki forgatagban. Jó beszélgetés lett a találkozásból.
Ismerős ez az arc? Ez a huncut tekintet, (amely már a második generációra öröklődik)? Ez a kackiásan, magyarosan pödrött bajusz?
Hol is láttuk...? Nem a Ha él a gyár, él a város! című, Gerő Marcell rendezte, Dunaújvárosról szóló lírai dokumentumfilm egy szereplője?
Dehogynem! Szekeres József látható a képen. Feleségével, Katalinnal, és immár tizenkét éves unokájával, a film másik markáns szereplőjével, Szirbek Benkével.
Csakhogy... Józseffel, e kitűnő emberrel Előszálláson futottunk össze.
Szekeres József feleségével és egyik unokájával, a filmen is szereplő Benkével Fotó: A szerző
Lehetséges lenne, hogy ezen ízig-vérig dunaújvárosi film karizmatikus szereplője - már nem bízik a városban? Menekülne onnan?
Szó sincs róla.
Leültünk Szekeresék előszállási kis házának konyhájában, megittunk egy kávét, és sok minden kiderült.
József Daruhegyen született (ma Daruszentmiklós), Katalinnal, előszállás-szőlőhegyi születésű feleségével a közeli Ménesmajorban ismerkedett meg, Előszálláson házasodtak, s innen költöztek Dunaújvárosba 1975-ben. Jó negyvenöt évig volt esztergályos József a vasműben.
Előbb a Martinovics, majd a Dózsa György úton éltek. Ott nevelkedett két lányuk, majd az egyik Szigetszentmiklósra ment férjhez, a másik Előszállásra.
Ott maradt a két ember a városban, úgymond: egyedül.
Az ugyan igaz, hogy még városi létük alatt vettek ők egy nagyvenyimi telket, hiszen gyerekkorától földművelő közegben nevelkedett ember föld nélkül nem lehet meg. Aztán nyugdíjba vonulásuktól kezdve hol a férj, hol a feleség szüleinél művelték a kerteket.
De ez mégsem az, mint amikor az ember kinéz az ablakon, és látja, hogy itt meg ott metszeni kéne a szőlőt, kapálni a palántákat. Négy éve visszaköltöztek hát a feleség falujába, ha nem is a szülőházába, háromszáz négyszögöles kert közepére.
A feleség azóta két könyvet írt életéről, a helyi színjátszó kör tagja, hamarost Ráckeresztúrra mennek a Fülemülét előadni.
Büszkén mondja, hogy ha maradnak a városban, akkor ez mind nincs.
A férj is elérzékenyülve teszi kezét az unoka vállára. Sokszor megnézik közös filmjüket, amiből családi legenda lett. József tapintatos férfiként nem szól, de tekintetén látni, hogy azért a városi évek sem voltak hiábavalók.
Filmrendezők néha életeket töltenek azzal, hogy hiteles arcokat találjanak.
Lám, ezúttal sikerült.