Név harmadszorra: Uriah Heep, a legenda

2017. július 15., 09:00 szerző: Agárdy Csaba
komment
Új sorozatot indított a közelmúltban - a teljesség és a szigorúan vett szakmaiasság igénye nélkül - lapunk a hatvanas-hetvenes évek nagy zenei őrületéről, a rockról, és annak megannyi elágazásáról.
hirdetes_kapcsolo: 1
data['nincs_banner']: 0
G->reklam_mentes: 0

Kezdve a nagy „bummal", a hatvanas évek végével. Az első részben a Deep Purple-ről olvashattak, majd következett egy másik klasszikus zenekar, a Led Zeppelin. Most pedig a Uriah Heep van a soron.

A Uriah Heep is meghatározója a rock, azon belül is a hardrock kialakulásának. Első re nagy hasonlóságot hallhatunk a Deep Purple-lel, de csak első hangzásra. Az tény, náluk is erőteljes a Hammond orgona és a szólógitár szerepe, de zenéjük kevésbé kemény, mint a Deep Purple-é, és dallamosabb annál. Ami teljesen szétválasztja őket, hogy a Uriah Heepben jelentős szerepe volt és van a vokálnak.

A történetük elég fordulatos, végső nevet is csak harmadszorra találtak maguknak. 1967-ben a szólógitáros Mick Box The Stalkers néven alakított zenekart. (Egyébként Box az egyetlen, aki az első pillanattól a mai napig tagja a Uriah Heepnek.) A The Stalkers-nek tagja volt az énekes David Garrick is, aki a rocktörténet egyik legnagyobb hangja volt - az 1985-ös haláláig. A banda azonban hamarosan The Spice-ra változtatta nevét, amíg Garrick Byronra. 1970-ben vették fel a Uriah Heep nevet, amit Charles Dickens Copperfield David című regényének egyik szereplőjétől kölcsönöztek.1972-ig ötször változott a zenekar felállása, ezután három évig stabilak maradtak. Az állandóságot eleinte David Byron (1969-76), a billentyűs Ken Hensley (1969-1980) és természetesen Mick Box jelentette. 1981-ben felbomlott az együttes, majd 1982-ben újjáalakult. 1986 és 2007 között - tőlük szokatlanul - ugyanabban a felállásban játszottak, és 2013 óta sem változott a zenészek névsora. Összesen tizenhat felállásban zenélt a Uriah Heep.

A Uriah Heep egyik legsikeresebb felállása 1972 és 1975 között. Balról jobbra: Gary Thain (basszus), Mick Box (szólógitár), Lee Kerslake (dob), Ken Hensley (billentyű) és David Byron (ének) Fotó: rockzene.webnode.hu

Abban azonban a szakemberek és a zenekar kedvelői is egyaránt megegyeznek, a legsikeresebb időszakuk a hetvenes évekre tehető, akkor születtek a legjobb, a legnagyobb hatású lemezeik, dalaik, mint például a Gypsy, a Salisbury, a Look at Yourself, a Lady in Black, a July Morning, az Easy Living, hogy csak néhányat említsünk.

A Uriah Heep sokáig saját hazájában nem volt próféta, vagyis Nagy Britanniában fogadták őket el a legkevésbé, miközben az Egyesült Államokban és Európában rendkívül népszerűek voltak. Ennek ellenére a legrosszabb kritikájukat az amerikai Rolling Stone magazintól kapták, ahol ezt írták az első lemezük, a Very 'eavy... Very megjelenése után: „Ha ezek befutnak, én öngyilkos leszek. Az első hangtól kezdve tudni fogod: soha többé nem akarod hallani."

A rockzene történetében több nagy tévedésnek lehettünk tanúi: például Rod Evans, a Deep Purple első énekese állítólag ezekkel a szavakkal lépett ki a zenekarból: „Ebből a bandából sohasem lesz semmi." Nagy tévedés volt ez a részéről, hiszen a Purple után - finoman szólva - nem alkotott maradandót a rock terén. Amíg ugye a Deep Purple a mai napig dübörög.

A Uriah Heep azután a nyolcvanas években mélyrepülésbe kezdett, rosszabbnál rosszabb lemezek és koncertek kísérték az útjukat. Leginkább Ken Hensley távozását sínylette meg a zenekar, hiszen a dalok nagy részének zenéjét és szövegét is ő írta, billentyűzött, gitározott, énekelt, de David Byron hangját sem lehetett pótolni.

Hogy milyen mélyre került a Heep, azt személyesen tapasztalhattam 1983-ban Miskolcon, amikor a Városi Sportcsarnokban lépett fel az együttes. Már az is furcsa volt, hogy egy ilyen kaliberű zenekar, mint a Uriah Heep Miskolcra, egy szocialista iparvárosba keveredett, de azután hamar kiderült, nem véletlen, hogy nekik már csak egy borsodi gyárváros jutott. (Igaz, ebben az évben hat vidéki városunkban koncerteztek.)

Mick Box az egyetlen, aki az alapítók közül ma is a zenekar tagja Fotó: hammerworld.hu

De visszatérve a miskolci fellépésükre! Szerintem borzasztó csalódás volt mindenki számára, aki ott volt a sportcsarnokban. A saját dalaikat elfogadható módon sem tudták eljátszani... Az énekes katasztrofális volt, a billentyűs szintúgy. Egy iskolai zenekar különbül adta volna elő a Uriah Heep klasszikussá érett remekeit, mint ez az ezer sebből vérző Heep.

A Uriah Heep összeomlásával kapcsolatosan Hensley a lapunkban 2011. január 22-én megjelent, vele készített interjúban az egyik kérdésünkre, amely így hangzott: „- Nyáron Magyarországon koncertezett a Uriah Heep. Utána Mick Box-szal készült egy interjú, amiben sokat beszélt a Heep megalakulásáról, az első időkről, de az ön nevét nem említette meg. Ez számomra azért volt furcsa, mert jórészt Ken Hensley szerzeményeket játszottak, hiszen még mindig azokra kíváncsi a közönség - az alábbiakat nyilatkozta:

- A kapcsolatunk Mickkel tisztán csak munkakapcsolat volt. Nem voltunk barátok, és semmi más közös nem volt az életünkben, csak a Heep. Járja a maga útját egy zenekarral, ami csak a nevében létezik, én meg járom a magamét. Higgye el, épp elegen mondták már, ha én döntöttem volna úgy, hogy továbbviszem a Uriah Heep nevet - és ahogy arra sokan rámutattak, ehhez minden jogom meglett volna, tekintve, hogy az eredeti banda számainak nyolcvanöt százalékát én írtam -, sokkal több pénzt kereshettem volna. Én viszont azt gondolom, egy Uriah Heep nevű zenekarral fellépni, amelyben csak egy eredeti tag játszik, a közönség becsapása."

A miskolci koncertről még egy mondatot: egy dolog volt benne jó, körülbelül egy órát tartott, aminek köszönhetően a sportcsarnokhoz közeli MÉMTE Klubban, ami 21 óráig volt nyitva, záróráig még meg tudtunk inni pár sört - igencsak dühösen. Az utóbbi években azonban magához tért a Uriah Heep, kiadtak néhány egészen hallgatható stúdiólemezt, és újra sikeresen koncerteznek. A 2002-es koncertalbumuk, a The Magician's Birthday Party kimondottan jó, ezen vendégként fellépett Ken Hensley is.

A Uriah Heep és Ken Hensley is gyakori vendég Magyarországon. Ken Hensley szólóban és új zenekarával, a Live and Fire-rel is többször ellátogatott hozzánk.

A Uriah Heep legnagyobb hatású dalainak nagy részét a billentyűs Ken Hensley írta Fotó: photo-forum.net

Emlékezetes volt, amikor a Live and Fire-rel a paksi Gastroblues Fesztiválon vendégeskedtek. Utána a zenekar tagjaival a Gastroblues Klub előtt a járda szélén ücsörögve megittunk néhány pálinkát. Emlékezetes nem igazán emiatt volt, hanem amiatt, hogy milyen profik és milyen szerények voltak. Először is a harmadik kör után kijelentették, lefekszenek, mert másnap Bécsben koncertjük lesz (láttam én már magyar „sztárzenekart" a koncert előtt, nem utána, kotta részegre inni magát), majd amikor megemlítettem, hogy a feleségem mennyire szereti a zenéjüket, ezt hálásan megköszönték, majd küldtek neki egy gitárpengetőt (hallottam én már, amikor a magyar „sztárzenekar" énekese koncert előtt annyit mondott: „semmi kedvem most ennek a sok parasztnak lóbálni a hajamat.").

Még egy dolog Ken Hensleyvel kapcsolatban. 2010-ben a dunakömlődi faluházban a Gastroblues Fesztiválról készült DVD kiadásának apropóján láthattuk játszani, a magyar Cry Free „kísérte". Ez valami hihetetlen érzés volt. A hetvenes-nyolcvanas években rocklemezt nem lehetett kapni az országban, Jugoszláviából kellett becsempészni, és akkor egyszer csak ott látom a kömlődi faluházban Ken Hensleyt, aki stadionokat töltött meg zenekaraival a világ minden pontján. De már korábban is bizonyította, hogy a földön jár, a paksi koncertje után nem ment haza, zsűrizett a főzőversenyen, ellátogatott a Takler pincébe Szekszárdra. (Ebből az időből csak egy dolog nem tetszett neki, Dunaújvárosban a Klub Hotelban lakott, és nem bírta a rengeteg szúnyogot.)

A fent említett napokról annak idején így nyilatkozott lapunknak az „Öreg Ken": „Nagyon szívesen veszek minden lehetőséget, hogy zenélhessek az embereknek. Szólóműsoraim különleges lehetőséget adnak arra, hogy a dalok jórészt ismeretlen, apró részleteit is megmutathassam a közönségnek. Nagyon szeretek Magyarországon koncertezni: az emberek melegszívűek és barátságosak."

Szóval a klasszikus Uriah Heep két meghatározó, még elő alakja virul. Mick Box továbbra is viszi a Uriah Heepet, Ken Hensley szólózik, játszik a Live Fire-rel, filmzenéket, forgatókönyveket ír, és nem mellesleg vezeti a spanyolországi éttermét.

(Felhasznált irodalom: hu.wikipedia.org)

Agárdy Csaba

2017. július 15., 09:00 szerző: Agárdy Csaba

Hozzászólások

Részletes műsor

loader image

Műsorok betöltése...