Vissza a múltba, fel a hegyekbe!

Mint lapunkban korábban beszámoltunk, a tehetséges fiatal lány, Farkas Beáta, aki tavaly nyáron a Dunaújvárosi Hírlap kézbesítője is volt a kisvárosban, s szeptembertől a Pécsi Tudományegyetem földrajz szakos hallgatója lesz, kétszer utasította maga mögé a nemzetközi versenyen a Kárpát-medencei gimnazisták széles mezőnyét.

Farkas Beáta és felkészítő tanára, Bognár Zoltán a tanulmányúton, mégpedig a Magistrale útvonalon a Magas-Tátrában

A tanulmányútról, amelyre elkísérhette felkészítő tanára, Bognár Zoltán is, a következőkben számol be:

Az ötnapos kirándulás során a magyar történelem fontos felvidéki helyszíneit, valamint az Északnyugati-Kárpátok varázslatos világát csodálhattuk meg: egykori királyi bányavárosainkat, a Szepességet és a Magas-Tátrát.

Budapest, majd Esztergom érintésével érkeztünk Szlovákiába, s észak felé haladva jutottunk első állomásunkra, Selmecbányára. Ott az Újvár, a patinás városközpont és a lenyűgöző ásványkiállítás megtekintése volt a program. Ezután Körmöcbányával, Európa arany közepével ismerkedtünk. Nem véletlen az elnevezés, hiszen az I. Károly létesítette pénzverde a történelmi Magyarország legjelentősebbje volt, s ma itt verik a szlovák eurót is. Az egykori bányatárnák, pénzverdék, majd az érme- és bankjegygyűjtemény szemrevételezése után a Szent Katalin templom tornyából a Körmöci-hegységre és a városra nyíló pazar látványban lehetett részünk.

Vlkolinec házainak egyike, a szlovák népi építészet jellegzetes példája

Második napunk során észak-kelet felé vettük az irányt, s Bártfára érkeztünk. A város bájos főterét körbeölelő színes polgárházak, a Szent Egyed-templom, illetve a tér közepén található Régi városháza nem véletlenül került világörökségi védelem alá, valóságos kis ékszerdoboz! Hervartó - a következő állomásunk gótikus fatemploma más szempontból csodálatos: a falfestmények, a faragott oltár, a zsindelyes tető mind-mind a 16. századi lakók keze munkáját dicséri. Lőcsén, a fekete városban közelről is láthattuk a nevezetes Mikszáth-regényből készült tévéfilmsorozat helyszíneit: a Városházát, a szégyenketrecet, a Szent Jakab-templomot. A nap legnagyobb kihívása még hátra volt: megmászni Szepes várát. Az erődítményt az évszázadok során több magyar arisztokrata család birtokolta (Szapolyai, Thurzó, Csáky), egy valami azonban nem változott - a mai napig Kelet-Európa egyik legnagyobb - háromszintes - vára.

A következő nap a Késmárkon található Thököly-várat és Felső-Magyarország egykori fejedelmének, Thököly Imrének a sírhelyét látogattuk meg. Később megcsodáltuk a Dobsinai-jégbarlangot, délután pedig egy röpke hétórás gyalogtúra keretében fedeztük fel a Sucha Belá-szurdokot, illetve a Hernád folyó áttörési völgyét a Szlovák Paradicsom Nemzeti Parkban. A barlangban a -2 Celsius fokos átlaghőmérséklet hamar feledtette velünk a kinti páradús, júliusi meleget Persze, áldozatot is kell hoznia annak, aki 25 méter vastag jégtakarót, vagy félelmetes, de gyönyörű jégoszlopokat szeretne látni!

A csodálatos Csorba-tó, amelynek egy valamikori gleccserből maradt meg a vize

Szurdoktúránk során létrák, láncok, vaspallók színezték utunkat, hozzá pedig mellettünk zuhogó vízesések, égbetörő fák és a békésen kanyargó Hernád társult.

Másnap ismét gyalogtúrára indultunk, mégpedig a világ legkisebb magashegységébe , a Magas-Tátrába. Az első fele könnyen ment: lanovkával, vagyis felvonóval jutottunk Tátralomnicról a Kőpataki-tóhoz, egy 1750 m tengerszint feletti magasságban fekvő kártóhoz. Innen már ténylegesen gyalogoltunk, a híres Magistrale úton lefelé a hegyoldalban.

A Csontváry által is megfestett Tar-pataki-vízesések mentén érkeztünk Ótátrafüredre, majd a nap végén az egész Magas-Tátra legtöbbet fotózott helyszínéhez, a szintén a jég által kimélyített Csorba-tóhoz utaztunk.

Az utolsó nap is sok meglepetést rejtegetett. Először a Nagy-Fátra oldalában található Vlkolinecet tekintettük meg, mely méltán viseli a szlovák Hollókő nevet - a falu valamivel több mint ötven, fából épített házából 46-ban élnek, az utcákon kovácsok, szövők, kőfaragók munkálkodnak, az emberek nem sietnek sehová: harmonikáznak, énekelnek, cseverésznek - megállt az idő .

Vlkolinec jellegzetes lakóépületeinek egyik gyöngyszemét kapták lencsevégre

A Garamszegen megtekintett, terebélyes hársfákkal körülölelt evangélikus fatemplom hasonló nyugalmat árasztott, s végül így érkeztünk utolsó célállomásunkhoz, Zólyom várához, ahol Balassi Bálint - a 16. század magyar irodalmának kiemelkedő alakja - emléktáblája előtt tisztelegtünk. Ez a helyszín tovább erősítette bennünk az érzést: a magyar múltban járunk!

A hazafelé vezető utunk keserédes volt - keserű, hiszen véget ért az öt nap alatt átélt csoda, s édes, ugyanis káprázatos emlékekkel gazdagodtunk, elképesztő helyeket láttunk, finom ételeket ettünk - belekóstolhattunk mindabba, ami a Felvidék.

Egy igazi földrajzos szakember beszámolója volt ez! További sok sikert kívánunk Beátának!