I am F. Bye-bye...

* Pénteken reggel váratlanul elutazott az IMF és az Európai Bizottság delegációja.

Nincs semmi baj, polgártársak, ilyen kegyetlen a válságban vergődő világ (melynek 2013-tól legkésőbb húzóereje leendünk), mi, itt a gyorsnaszád napozóteraszán rezzenéstelen arccal, kőkeményen játszunk tovább, néha bőszen ordítunk egyet, mint a Gyalog-galopp saját utas sötét forradalmára, akinek ugyan már se keze, se lába, de még mindig vitézül osztja az ellent verbalice, és nagylelkűen döntetlent javall. Az égvilágon semmi baj, mi vagyunk a rock, mi vagyunk az élet, velünk a táltos erő, nálunk a teremtő energia, csak oda állunk, ahol fakad, a Föld szívcsakrájába, Dobogókőre, s terülj, asztalkám. Csak mutassatok egy fix pontot, és mi annál fogva kimozdítjuk, ami még a nyugdíjakból egy szerencsétlen véletlen folytán bennsült. Példának okáért itt vagyok én, egy nyomorult idegenszívű, aki saját olcsóbenzinből, saját idejében elment Fehérvárra, a megyei tb-igazgatóságra, beállt a sorba, leszakította a 458-ast, kivárta azt a három órácskát, és hivatalos személyek jelenlétében nyilatkozott: perverz módon szeretné, hogy az, ami az övé, esetleg az övé maradhasson, ha már. Hát, öcsém, eddig tartott a szabad akarat. Egyénieskedsz? Megszoptatunk, kisbaba: jövőre nagyon máshogy lesz, és, tartsatok bár károgónak, nekem az előzmények vaksötétjében elég beszédes a jegybank körüli friss tekerés is, népérdekből, mint rendesen. Utóbbinak köszönhetően az IMF meg az EU delegáltjai picit előbbre kérték a repjegyüket a Széll... Wass... na... a Ferenchegyi reptérre, a forint pedig, nem kérdés, ismét megindul, hogy feltárja a magma mélyének hűs titkait, és történelmi legyen, a többit most nem is fejtegetném így ünnep előtt. Javaslom, az új címerbe vegyük fel Magyarország (ha ugyan még így hívják) új jelképét, a hörcsögöt  ha valaki még nem látta volna, egyszer nézze meg, ahogy éjjel az autóval szemben megáll az út közepén, idegbetegen felfújja magát, és nem és nem moccan. Csak koppan. Picit.

* Dopeman egyik, a Himnuszt is idéző száma miatt nyomoz a VII. kerületi rendőrség és ügyészség.

Nem tréfa ám: nemzeti jelkép meggyalázása a vád, és tizenöt éber polgártárs feljelentése miatt indították el az ügyet. Az ominózus szám címeszövege egyébként kétségkívül elég morci  ha rappernek állsz, ez amolyan munkaköri kötelesség, az ember a gyerekszobában esti mesének Kalákát, ne Dopemant rakjon a lejátszóba. Csupán azért mesélem el egyébként, milyen is az opusz, mert szerény tapasztalataim szerint a legvehemensebb véleményvezérek a legritkább esetekben vannak vele tisztában, miről is fröcsiznek  jobb is ez így, a tények sokszor csak összezavarják a becsületes magyar embereket. Nem vagyok épp Dopeman zenéinek rajongója, s mint oly sok más magyar művészhíres ember esetében, nála se tetszik különösebben, hogy politikával piszkítja magát  de azt kell mondanom, a Bazmeg! alapvetésével nehéz lenne vitázni, ráadásul még jó zene is. Különösképp a Himnusz-betéttől lesz súlyos az egész  és gyorsan hozzáfűzöm, Dopeman még csak tiszteletlenséggel se vádolható nemzeti jelképünkkel kapcsolatosan. Sőt. Mármost ha ezt óhajtja betámadni a tisztelt VII. kerületi rendőrség (de megírnám külön a nyomozás során elhangzó képzelt párbeszédeket), az minima aggályos  ha pedig a tavalyi Ice-T féle anekdotára emlékszem vissza (akkor, ha rémlik még, a médiahatósághoz érkezett panasz: valakinek nem tetszett, hogy a Tilos Rádió szeptember 2-án délután leadott egy kiskorúak erkölcsi, szellemi és pszichikai fejlődésére hátrányos hatású Ice-T-számot. A szárnyait és erejét próbálgató NMHH ezért betonkemény vizsgálatot indított, amiből azután, némi nemzetközivé duzzadt röhögőgörcs keltése után kénytelen volt kifarolni...), akkor egyenesen kivételesen ostobának kell tartanom a hivatalt, hogy még hajlandó feladni ilyen Kancsendzönga-magasságú lasztikat. Dopeman mindenesetre, gondolom, köszöni szépen: a pár millió plusz nézőt-hallgatót is.

* Navigációs berendezést ajándékozott egy ismeretlen úr a dunaújvárosi mentőknek.

Komolyan mondom, az ilyesfajta hírek tartják bennem még  úgy-ahogy  a lelket: valaki bebattyog a mentőkhöz, lerak egy gps-t, jó munkát kíván, és még azelőtt eltűnik a környékről, hogy legalább egy tűrhető személyleírás készülhetne róla. A neve? Nem fontos: számára az a lényeg, hogy jót tesz, az ilyen ember nem szerepelni akar, nem villogni  csak egy gyors akció, és tűnés, mint Batman Gotham Cityben. Azon azért, megmondom őszintén  végtére is Magyarországon volnánk, vagy mi , kicsit csodálkozom, hogy a mentősök elfogadhatták a készüléket. Nincsen ugyebár származási igazolás, eredeti számla, belég, vámigazolás, utalvány, sorszám, leltári iktatókód, érintésvédelmi bizonylat. Aligha bizonyítható, hogy az elvileg ajándékba adott készülék után maradéktalanul megfizették-e az állam részére járó adókat, járulékokat, továbbá hogy az az ismeretlen személy, aki adta, tehermentes-e, azaz befizetett-e minden szükségest a kasszába  ellenkező esetben ugyanis a gps-készülék nem a sima, hanem a nemzetmentőket illetné meg. Az egész egyébként Gizi néniről jutott eszembe, akinek épp csak atomerőművet nem kellett alapítania ahhoz, hogy harminc liter saját főzésű, mesés lekvárját ajándékozhassa az óvodásoknak...