2018.05.04. 06:45
Sajátos társadalmi réteg a zebrán és a járdán
Töprenghetek amíg világ a világ, és szajkózhatom a szabályokat napestig, a helyzet akkor sem fog változni.
Forrás: Shutterstock.com
Fotó: Roman Samborskyi
Kezdem azt hinni, hogy soha. Mert ők azok, akik magasan hordják az orrukat. Talán túlontúl is magasan. Felszegett állal tekernek, talán még egy-egy félmosolyt is megvillantanak, mintha valamiféle helyzetkomikum lenne, amit művelnek, mintha megengedhetnék maguknak, hogy felülírják a szabályokat, amelyek alól egyébként ők sem kivételek, csak éppen ezzel nem törődnek. Nekünk, földön járóknak kell figyelnünk, óvatosnak lennünk a saját pályánkon, és utat engedni nekik, előzékenyen félrehúzódni még a zebrán is, ha szembe jönnek, különben le kellene szállniuk a nyeregből. Rosszalló pillantásokkal viszonozzák a téblábolást, a bizonytalan oldallépéseket, a toporgást pedig egyenesen tűrhetetlennek tartják. Teketóriázás nélkül nekilódulnak,
nem csökkentik a sebességet…
Sajátos társadalmi réteget alkotnak a járdán és zebrán tekerő biciklisek. De nem a kerékpárúton, hanem a járdán és a zebrán.