A boldog létezésről

Az orvos ugyan mondta, hogy semmiképpen se merüljek a víz alá – de ha az unokáim ezt kérik, nincs menekvés: megteszem. Aztán fülcsepp, vatta, süketség. Napokig. Mivel ezen a nyáron úgy alakult, hogy se újságot nem vettem szabadságom alatt, se tévét, rádiót, internetet nem kapcsoltam be, kissé kiestem a történésekből.

Ehhez jött még az, hogy egy teljes héten át gyakorlatilag semmit nem hallottam. Micsoda nirvána! Azt hiszem, ezzel rájöttem a tökéletesen boldog létezés titkára! Ne láss, ne hallj. Beszélni beszélhetsz, de az úgyse számít semmit. Nem mondom, van ennek az egyébként teljesen jó eljárásnak néhány kellemetlen mellékhatása. Például az ember nem hall zenét. Sem szerelmes szavakat. De még az unokája gügyögését sem. S fáj!

Eldöntendő, hogy ezek a hátrányok felérnek-e az előnyökkel?