A macskanő megjelent

A pontosabb kifejezés talán az lenne: egy nőstény kiscica betoppant hozzánk, aztán ott is maradt. De kezdjük az elején. Korábban, amíg lányaim kisebbek voltak, nagy macska raj állomásozott a kertünkben, több generáción keresztül. Figyeltük, ahogy két külön alomból származó cicák hogyan találtak egymásra, hogyan váltak egy családdá. Aztán megszülettek az első kiscicák, láttuk hogyan lettek tenyérnyi gombolyagból vadászó vadmacskák , megtizedelve az udvarban táborozó rigókat is. Aztán megindult a természetes fogyás: elajándékoztuk a kiscicákat, az öregek kikoptak, jó ideig nem volt folytatás. Aztán a múlt héten megjelent a kapunkban egy három-négy hónapos kis teremtés. Veszettül nyávogott. Enni, inni adtunk neki. Tudtuk azt, hogy ezzel végzetes hibát követünk el. És mégis. Ahogy a hétvégén közöttünk nyújtózott az udvaron, a régi időket idézte. Már megérte!