2017.06.01. 19:05
A mi relatív öregségünk
Régi ismerőssel találkoztam a minap - aki tulajdonképpen csak néhány hónapja ismerősöm, de hírből régóta ismertem már.
Mindenesetre olyan volt a találkozás, mintha régi barátok ültek volna össze, és értették volna egymást ugyanúgy, mint régen.
Bár egyikünk jobbról, másikunk balról nézi a világot régóta, mindketten nagyjából hasonló következtetéseket vonunk le a történésekből.
Ez a régi-új ismerős élete java részét egy másik országban töltötte. Egy nagyon gazdag országban.
Most már nyugdíjas, és nem írom le, hány éves, mert nagyon sok évet letagadhatna a korából.
Azt mondja, és ezt a mondását nagyon tanulságosnak tartom, hogy döbbenten vette észre: ma Magyarországon nagyon sok ötven-hatvan-hetvenéves ember gyakorlatilag élve eltemeti magát.
Nem jár orvoshoz, nem kezelteti magát, nem megy közösségbe, nem kirándul.
Csak ül otthon, nézi a falat, többnyire egyedül, legfeljebb lemegy a kocsmába, issza a rossz italokat, kiabál sokat, hazamegy, másnap kezdi elölről.
Pedig lenne még előtte egy-két évtized! De nem így.
