2017.02.15. 18:54
A trehányság jutalma
Úgy óvodás koromban kezdődhetett. A társadalom akkor még kedvesen, de azért megfelelően lendületes iránymutatással próbált beterelni abba a szűkös zsákutcába, amelyet csak „a rendszernek” szokás becézni.
Tudják: határidők, bürokratikus kötelezők, számadások és minduntalanul teljesítendő beadványok különböző rendű és rangú hivataloknál, fiókokban, irodákban. Mindebből egy egyenlőtlen küzdelem alakult ki: én általában mulasztok a rendszer szerint, így tovább hatványozódik az intézendő ügyek sora. Nincs remény, se kiút, ez a fekete lyuk is folyamatosan tágul.Gondoltam eddig, tegnap ugyanis közel háromévtizedes szabadságharcom végre egy apró győzelmet dokumentálhatott.Egy kényszeresen nyitott számlámhoz tartozó kártyát elsodort mellőlem a sors még 2013-ban: azaz elhagytam. A rajta parkoló soványka összeg azonban évről évre fialt, így olyat tettem hanyag ügymentemből kifolyólag, amit nem is reméltem: megtakarítottam.Ebből is kitűnhet, az idő néha nekünk is dolgozhat.
