2017.04.12. 17:44
Apa babakocsival
Csöndes szombat délelőtt a Duna-parti kisvárosban. A hétköznapokon diákoktól, autóktól teli utca most üres.
Távolról a másik oldali járdán egy babakocsis közeledik. Halk énekszó üti meg a fülem. Egy gyermekdal szól, de elég hamisan. Ez a hamisság most mégsem bánt. Rájövök, a nyúlánk, huszonéves fiatalember, egy apuka menet közben átszellemülten dalol a kisgyermekének.
Olyan figyelemmel és odaadással nézi a vele szemben a babakocsiban fekvő cseppnyi gyermeket, hogy boldogság őket látni is. Mint ahogy fiús anyaként megélt boldogságperceim közé tartoznak azok az élmények, amikor fiam apaként tette a dolgát. Nem kívülről, hanem benne volt és van a kislányai életében.
Akár fürdetésről, akár pelenkázásról vagy öltöztetésről és frizurakészítésről van szó. Öröm látni a kisbabákkal tevékenykedő apákat. Találkoztam már velük játszótéren, táncházban, kreatív foglalkozásokon. A hagyományos apaszerep módosulóban van? Ez jó!
S ez nemcsak az édesanyáknak, hanem a gyermekeknek is. S tán az egész társadalomnak. Az édesanyák és „anyaszívű” édesapák teszik jobbá a világot.