Az újabb 48 óra

A dolgozó reggel feleszmél, a még vagy már megmaradt rokonaival egyeztet, aztán vadászni indul – azaz megkeresni az egyre inkább barna kenyérre valót (lásd lapunk beltestében: 1. és 5. oldali írásunk). E hét kedden emberkísérletnek vetettem alá magam. Azaz: egy helyi diszkontban vásároltam egy 48 órás üde frissességet ajánló szprét – hunglish beceneve: spray. Teszem hozzá nem volt olcsó, ilyen ár/érték arányban egy, már viszonylag karakteresebb alsó érlelésű cseh pilsner típusú komlóvirág illatú italt is be lehet szerezni – télen és nyáron egyaránt. De most forróság vagyon, és az ezzel járó kipárolgás. Szóval, tegnap reggel a mellékelt eljárási mód szerint fújtam szét (és ennek következtében szájon is be) a 48 órás védelmet. Kifényezve, illatosan indultam napi kötelmeim végrehajtására – a hagymás és egyéb szájaromás ételek fogyasztásától tartózkodtam. Este hazatértem. Életem vezérevezőse – lexikális meghatározás szerint az asszony – kérdőn szagolt körbe: 48 óra? Inkább a babaszappan.