Egy hét haladék

Ha sikerült volna, most vélhetően egy jobb képességű kolléga írná e sorokat, hiszen én combtőig gázolnék a tízezresekben, neki meg szabadideje van. A többi nem kérdés – a meggyőzéshez elég ennyi is. Aztán az aggodalom rángásai futnának végig idegpályáimon. Hova is tegyem ezt a számomra elkölthetetlennek és felfoghatatlannak tűnő vagyont, mert hosszú távon a párnahuzat nem tűnik jó megoldásnak. A bank sem. Az utóbbi tíz év a bizonyíték rá, hogy bármelyik, vallási révülettel imádott pénzintézet bedőlhet. Az aranyrudak-ékszer kombináció is kétesélyes opció. Becsönget egy tucat üzemképes háborús veterán és máris a vagyonmegosztásról kell alkudozni. Föld, ingatlan, gyár, koncesszió – ott már tényleg nagy halak úsznak. Jön egy furán fogalmazott képviselői indítvány és máris a nép ellenségeként mondasz le önként javaidról. Mindezek tekintetében remek hír, hogy a bölcs sors adott még egy hetet dilemmáim feloldására.