2017.07.14. 20:35
Egy kirúgás története
Van úgy, hogy az ember hibázik. Én egy kicsivel többet az átlagnál, de az alábbiak tekintetében ez eltörpül. Csak röviden: a múlt hét végén Agárdy kollégánál voltam beosztva - előképzettségemnek megfelelően - előtetőépítő segédmunkásként.
A dolgom annyi lett volna, hogy a hegesztőmester utasításait követve megtartok, cipelek, támasztok, pakolok. Mindez első hallásra nem tűnhet megoldhatatlan feladatnak, ám számos akadályozó tényező merült fel. Fuvarozni kellett a családot, a nagy kapkodásban szeretteimet elfelejtettem tájékoztatni arról, hogy a ház népének összes kulcsa nálam maradt... és még folytathatnám mulasztásaim sorát, ám rátérek inkább a leglényegre. Jó munkás ember lévén, az építkezés reggelén felkínált, kiválóan elkészített, házi paradicsommal és paprikával tálalt debreceni kolbászt elfogyasztottam, majd némi munkaalibit követően a fent említett elintézendőimre hivatkozva sietve távoztam. Mindezt a nap folyamán háromszor is eljátszottam. Az estém természetesen sűrű elnézéskéréssel telt, ám Agárdy kollégát mindez nem hatotta meg: közölte: segédmunkásként többet nem alkalmaz. Mindezt nem is bánnám, csak hát a bérezésként felkínált csülökpörkölt - hát azzal nehéz lesz szakítanom.
