2015.10.06. 17:50
Gyomorfurdaló
Kisfiam hosszú hétvégés volt legutóbb, mert a pénteki nap is szabadnapra sikeredett nekik. Lecke elkészítésre így plusz egy napja marad. A leckék elkészítésének időbeosztását már rábízom, nem szólok bele, a lényeg: minden készen legyen időre, semmi ne maradjon el.
A hétvége programjába viszont egy szülinapi buli is beiktatásra került. Vasárnap délelőttre, úgy 3 óra hosszban. Ez a délelőtti időszak leckézéssel szokott eltelni. Tehát most ez kiesett. Erre figyelmeztettem még péntek délután őt, ezzel számoljon.
Szombaton fürdés közbeni beszélgetésünknél mondja, hogy valahogy furcsán érzi magát. Megmagyarázhatatlan szorítást érez mindenütt, de leginkább a gyomrában. Sejtettem, hogy mi a gondja! Miután esti teendőivel végzett, azt vettem észre, gyermekem szobájába vonul és csöndben elvan. Kisvártatva kilép az ajtón egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj kíséretében, miszerint készen van a leckékkel! És elmúlt a szorítás, most már jól érzi magát! Hát dolgozott a lelkiismeret!
