Hétvégi rádióbarátság

Azaz a bentiség: a szék, asztal, monitor szentháromsága. A nem éppen rohamléptekkel születő sorok között a fent nevezett napszámosunk néha megpihen. Ihletet és pótlólagosan bevitt lendületet remélve tekergeti a digitális rádióját. Bánatára. A poprádiókon, az éteri kanálisokon ömlik a kötelező örömtavasz, a szerelmetes nyárelő. Szezonja van ennek hát, melegít a fesztiválkurzus, alapsláger nélkül nem telhet el egy röpke fél óra sem. A rádiókritikától e helyütt tartózkodnánk, hiszen minek is: ha nem tetszik az aktuális trubadúr hangja, irány tekerni tovább...E taktika egy ideig játszható, ám végül mégis kikötünk az alapoknál. Hiába a világháló és a világrádió által adott választék, a hallgató ember mégis ugyanazon top 20-asban kénytelen eltölteni rádiós idejét. Akkor, de mindenek előtt legyen a Bartók-összes. Mert mindig van választás.