Valami elromlott

Sírás lesz, vigalom kevésbé. Évről évre azt tapasztalom, hogy lopják a paradicsom ízét. Nem tudom, hogy kik állnak a dolog mögött, de természetesen valami szabadkőműves világméretű pankráció lehet a dologban – az ideológiai alapok még nem világosak. A problémám: idilli gyermekkoromban, ha anyu nyaranta leszalajtott a lakótelepen megtalálható egy darab zöldségeshez lecsóalapanyagért, akkor hazafelé mindig megdézsmáltam az árut. A paradicsomnak volt íze, zamata, illata, élményvolt beleharapni. Már ebből alig maradt valami. A piacon talán még bele lehet futni egy két ízletes szabadföldibe, de egyébként szinte mindig mindenhol ugyanaz a kicsit vizes egyeníz. Az utóbbi években a háztáji jelentett menedéket, ott még néha megcsillant valami a letűnt időkből. A hétvégén szüreteltünk először az ideiből – és semmi megváltás. Győzött az álparadicsomosítás! Sajnos.