A csoda bennünk van

A Marcipán cukrászda kicsinek bizonyult ezen az estén. Nemcsak földváriak jöttek meghallgatni őt, hanem Paksról, Bölcskéről, Hartáról, Soltról is. Fiatalok és idősebbek. Többen állva követték végig az író-újságíró szavait.

Sokan vagyunk, akik a Nők Lapja oldalain ismertük meg írásait, aztán ahogy megjelentek a könyvei, olvastuk, újraolvastuk őt. Mert van valami olyan titok a szavaiban, amit csak a személyes találkozókor értettem meg. Schäffer Erzsébet nem egyszerűen jó újságíró, hanem jó ember. Vagy inkább nagyszerű ember. Ezért az ilyen író-olvasó találkozói sem hagyományosak. Másfél-két órán át mesél, s mi hallgatjuk.

A dunaföldvári találkozónak A csoda bennünk van címet adta. Történeteivel, de tekintetével, mosolyával s egész lényével megerősítette, hogy azok a csodák, amelyek az embert melegítik, bennünk vannak. Lázár Ervin szavait is idézve állítja, hogy bár tele vagyunk páncéllal, amelyet reggel a ruhánkkal együtt veszünk fel, de az élet apró jelenségei, a másik ember egy-egy szava, gesztusa meg tud nyitni bennünket. Meg kell nyílnunk, s meg kell nyitnunk a másik embert, mert ilyenkor megszületik a csoda.

Schäffer Erzsébet dedikálja a könyvét Kutiné Péter Ilona részére az irodalmi kávéházban

Schäffer Erzsébet rendkívül jó humorral szinte megjelenítette életének egy-egy apró mozzanatát: az utazások közben megélt emberi találkozásokat. Számára az ember a fontos. Látjuk a figurákat, érezzük az átélt hangulatot. Az utazásokból az emberek maradnak meg, nem a katedrálisok - mondja. Nem a különleges, úgynevezett fontos személyiségek, hanem hétköznapi kisemberek, társak - a vonaton, a metróra várva, az utcán, az életben. Hol egy taxis, hol egy fiatal cigány férfi, hol egy utcaseprő, hol egy lovon ülő mexikói kisfiú, akitől kap valami lélekmelegítőt.

Ezen az estén Schäffer Erzsébet tulajdonképpen nem tett semmit, csak mesélt: a találkozásokról, a hétköznapokban megélt emberi élményeiről, amelyek közül néhány aztán írássá is vált. De a lényeg, hogy benne olyan erősen rögzült, hogy most továbbadva is a lelkünkig hatolt. Mert - mint állítja - lélekből építkezik az ember, nem a sejtek dominálnak.

Schäffer Erzsébet csupa derű, természetesség, őszinteség. Szereti az embert, az életet. Nem általában. Mert úgy könnyű. A rendezvény résztvevői számára ajándékba adott képeslap üzenete így szól: Hiszek abban, hogy az ember eredendően jó. Hogy pajzsai, kerítései, leplei mögött ott van a kíváncsi, másikra figyelő, segítőkész lélek. (...) Ezért hiszek abban, hogy az élet nevű társasjátékot legsikeresebben bizakodva, nyitott lélekkel lehet játszani. Akkor is, ha nem dobunk mindig hatost.

S talán ennek a hitnek, ennek az erőnek a továbbadását szolgálják ezek a találkozások. Ezért mondom, mondjuk József Attilával: Ülj le közénk és mesélj!