Dunaföldvár

2015.09.21. 13:08

Erzsi anyus az újvárosi kórházban is mindig varr

A dunaföldvári Wolf Józsefné elismerő oklevelet, diplomát hozott haza a Vajdasági Magyar és Multietnikus Hagyományápoló és Kézimunkakedvelők Szövetsége által 17. alkalommal megrendezett nemzetközi kézimunka-kiállításról.

L. Mészáros Irma

A Bácskossuthfalván (Stara Morovica) tartott egyhetes táborban ötvenkét csoport, 1200 kézimunkázó vett részt a Vajdaságból és Magyarországról.

Bemutatkozásként az első napon minden csoportnak huszonöt négyzetméternyi falfelületen kellett bemutatkoznia a kiállítóhelyen. A földvári asszony egyedül teljesítette ezt az elvárást. Ő ugyanis magánemberként a szövetség meghívására jelentkezett. Már négy éve jár a sok csoportot tömörítő vajdasági civil szervezet nyári programjaira. Dunaföldváron nem működik hímzőkör. Erzsi anyus – ahogy sokan ismerik a városban – szívesen segítene másokat is bevezetni a hímzés rejtelmeibe.

A rokkantnyugdíjas asszony bárhová megy, viszi magával a kézimunkát. Hímez a buszon és az autóban, a tévé előtt vagy az orvosi rendelőben. Megjött a varrós néni – mondják a dunaújvárosi kórházban, hiszen ott is varr mindig – az ágyban félig fekve. Amikor tizennégy éve gerincproblémái miatt rokkantnyugdíjas lett, terápiaként kezdte feleleveníteni a dédnagymamától tanult mozdulatokat. Édesanyja, nagymamája kötéssel foglalkozott, de ő e téren türelmetlen volt, ott nem látta a végeredményt. A hímzésben a minták segítségével az egész is áttekinthető. Folyton tanul valamit. 2008-ban elvégezte a Levendula Kézműves Népfőiskola népi kismesterségek kézműves tanfolyamát, forgatja a könyveket, valamint az albumokat, amelyekben a népi hímzés mintáit találja.

Megtanulta az előnyomást, azaz drukkolást, a riseliő hímzést. Azelőtt bérhímzésként a japánok megrendelésére készítette a szokatlan rózsaszín-zöld-fehér fonallal kivarrt munkákat. Ma már inkább hobbiként hímez, s a régi hagyományos mintákon kívül szívesen választ másfélét – ahogy mondja – mai fiatalosat – pólókra, mellényre, ruhára.

Hagyatékokból örömmel fogad el ismerősöktől, ismeretlenektől alig- vagy félig kivarrt terítőket, fonalakat, de a piacokon is folyton a csipkék, anyagok között bogarászik. Családja, barátai támogatják hobbijában. Sok ismerőse van a világháló közösségi oldalán is, többségük a kézimunkázók közül kerül ki. Megmutatják egymásnak az elkészült darabokat, dicsekszenek és dicsérnek. Ha elesett, beteg emberről tud, ad hímezni valót. Örül, ha más is úgy érzi, hogy ez a tevékenység segít a mindennapok kínjai, problémái között. A vajdasági alkalmakkor meg újjászületik, hiszen sokan érdeklődnek munkái iránt, s a jókedvű kézimunkázó asszonysereg időnként nótára fakad, mint hajdanán a fonóban.

A hímzés elsajátítása annak idején hozzátartozott a lányok neveléséhez – akár nemesi, akár paraszti családban éltek. Ma már kevesen tudnak hímezni, pedig a több ezer éves hagyományt meg kellene őrizni. S hogy milyen mágikus ereje van a kézimunkázásnak, jól bizonyítja a dunaföldvári asszony is, aki mintha Hamvas Béla szavait igazolná: A hagyomány arra való, hogy visszavezesse az embert önmagához.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!