Kettős ballagás a gimnáziumban

A negyvennyolc most érettségiző diák mellett ugyanis visszajöttek az alma mater falai közé az ötven évvel ezelőtt végzettek közül tizennégyen, hogy osztályfőnökükkel, Kiss Árpádné Éva nénivel így ünnepeljék a félévszázados jubileumot. A kapott ballagási tarisznyával a vállukon és virágszállal a kezükben vonultak ők is az ünneplő hozzátartozók sokasága előtt.

Balogh Emese tagintézmény-vezető Széchenyi István szavaiból bontotta ki búcsúztató beszédét: Kisded makkbul idővel termő tölgyfa lesz, ha jól gondozzák. 1952 óta termő fává nőtt az a makk, amelyet Dunaföldvár hajdani polgárai jelképesen elültettek, amikor gimnáziumot létesítettek. A most végzők elé az igazgatónő példának állította az 1966-ban végzett osztályközösséget, a hajdani 12. C jelen lévő tagjait. Az ember emlékei olyanok, mint a fa gyökerei, mélyre nyúlnak és mindig táplálékot nyújtanak. Ezért fontos a hagyományteremtő szándék, és ezért példaszerű az a hűség, ahogy egymáshoz és egykori iskolájukhoz kötődnek - hangsúlyozta Balogh Emese tanárnő, hozzátéve, hogy Széchenyi gondolatai nemcsak az iskolára, hanem a diákokra is érvényes, hiszen az elmúlt négy, illetve hat esztendő alatt formálódott egyéniségük, váltak gyermekből felnőtté a Magyar László Gimnáziumban, amelyet derűs, humánus légkör és egyértelmű követelmény-rendszer jellemez. Azokból a kövekből, amelyeket az évek során az útjukba gördítettünk, lépcsőt építhetnek majd, de az, hogy lefelé, vagy felfelé vezet a lépcső, azt mindenki maga dönti el - mondta az intézményvezető.

A gimnázium több évtizedes hagyománya szerint a kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákok beírhatják nevüket az iskola Aranykönyvébe. Az idei végzősök közül két diák érdemelte ki ezt: Farkas Beáta kiváló tanulmányi munkája és országos versenyeredményei alapján, illetve Horog Mariann példamutató kötelesség-teljesítéséért. Különös módon az ötven évvel ezelőtt elballagott diákok közül is szólították azokat, akiknek neve szerepel ugyan az aranykönyvben, de 1966-ban - valamilyen okból nem tudták aláírni. Most ünnepélyesen megtehette ezt Mayer Anna, Nyúl Margit és Spák Julianna. Megható pillanatok voltak ezek. Könyvjutalomban részesült Marosi Katalin a diákújság szerkesztéséért, Némedi Konrád pedig kiemelkedő országos és nemzetközi sporteredményeiért. Hegedűs Andrásnak az önkéntes tűzoltó egyesületnél végzett munkáját ismerték el, a jutalmat Csányi Imre tűzoltó parancsnoktól vehette át.

Az iskolai zászlóátadáskor a kopjafára egy-egy emlékszalagot kötöttek fel a végzősök képviselői és a jubilálók, akik a megismételt ballagás után a Horgásztanyán folytatták az emlékezést. Egy kis fotókiállítást is készítettek. A képek az egykori négy év és az osztálytalálkozóik eseményeit elevenítették fel, s gyertyagyújtással tisztelegtek négy elhunyt osztálytársuk emléke előtt.

A jubileumi ballagás ötletgazdája, a Budapesten élő Pálfay Sándor meghatottan élte meg, hogy elképzelése valóra vált ezen a napon. Elmondta, hogy bár már évente rendszeresen találkoznak, ez különleges élmény. A szervezésben dunaföldvári osztálytársa, Sipos Mara volt a segítője. Mindannyiukon érezni lehetett, hogy fontosak egymásnak. Jókedvűen idézték az emlékeket. Boldogok, hiszen éppen most ballagtak! Csak nekik már nem kell érettségizniük.

Erős hajszálgyökerei vannak annak a fának, amely az MLG-t jelenti.