Őrzik a múltat a legendás épületek

Beszélni akkor kezdenek, ha például a közösségi oldalon előkerül egy-egy régi fénykép, s előtörnek az olvasókból az emlékek. Különböző generációk tagjai emlékeznek: a helyszínre, ízekre, formákra, nevekre. Megelevenedik a kép. Élettel telítődik.

Ezt hozta a Szászvári Józsefné nyugdíjas történelemtanárnő archívumából megmutatott régi fotó is, amely a dunaföldvári Béke (korábban Erzsébet) térre néző, a Rákóczi utca sarkától a Sóház utca sarkáig húzódó egykori alapítványi házról készült. Ez a ház örök, kisebb-nagyobb átalakításokon átesett, de a stílusa megmaradt - mondta az egyik hozzászóló. A többiek mesélni kezdenek, s igazi helytörténeti óra kezdődik.

Változóan hol tágasabb belső terek, hol apróbb boltok töltötték meg az épület földszintjét. Legendás üzletek, cukrászda várta itt a földváriakat és az átutazókat.

Szászvári Józsefnétől kaptuk a képet a legendás épületről

Akadt olyan nap, amikor a történelem szemtanúja lett az épület. 1956. november 4-én hajnalban az épület sarkán lévő lyukak bizonyították a változást, a szovjet megszálló hadsereg erőfitogtatását.

Az ötvenes évek második felében a Népbolt kereskedelmi egysége működött ott, textil-, ruházati és cipőárut lehetett venni. Pénztárosa Balogh Vilmosné volt, ott dolgozott Pelsőczi Bandi bácsi, Sáli bácsi, Szigeti Lali bácsi. Igazi kereskedők! Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején - amint a felvétel is mutatja - jó emlékű, nagyszerű cukrászda működött az egyik részében, Révész Mihályné Marika néni, Petrovics Györgyné Vilma néni fogadta a betérőket. Nevük ma is fogalom a városban. Mások arra is emlékeznek, hogy pár lépcsőn kellett felmenni, ott voltak az asztalok. Igazi városi cukrászda volt. Beülős! Kiss Évának, a helyi lap újságírójának egy nyilatkozó korábban úgy mesélte, hogy a jó szakmai hírű Kelemenék a volt Seszták házból (a mai Mészáros utcából) költöztek át a Béke téri épületbe. Kerthelyiséget is üzemeltettek a ház udvarán. Baranya József volt a segéd. (Ő később saját kis cukrászdát működtetett a templom mögötti csöndes kis Jókai utcában.)

Micsoda fagyi volt Kelemenéknél ötven fillérért! A cukrászmester krémesére, az égetett cukorra is nosztalgiával emlékeznek. Még palacsintát is sütöttek, Peterovicz Sárika keze alól került a vendégek elé! Sóhajtanak az idősebbek, s érzik gyermekkori kedvencük ízeit.

Gallai Erzsébet családi archívumából való a sarki boltban készült régi fotó, amelyen Gallai Lajosné Ica néni, Farkas Lászlóné látható
Fotó: archív

A cukrászda melletti boltot hívták sarki boltnak, 61-esnek, nejlonnak. Az első kettő nem szorul magyarázatra, a nejlon elnevezés azonban különös. Sokak szerint azért nevezték így, mert itt volt először neon, azaz nejon világítás. A bolt FŰSZER felirata neonvilágítást kapott, s olyan nejlonosan világított - érvel más valaki. Lám milyen karriert járt be Dunaföldváron az 1910-es párizsi autókiállításra megjelent, neongázzal töltött, gázkisülésű fénycső! Megint mások úgy gondolják, a név arra vezethető vissza, hogy itt használtak először nejlon zacskót. Eleinte édességeket csomagoltak nejlonba, majd sok minden mást is. Gallai Erzsébet családi archívumából előkerült fotó mutatja az üzlet korabeli eleganciáját. Ez volt az első önkiszolgáló, a helyiek eleinte kissé idegenkedtek tőle. (Meg is nőtt a Mészáros utcai kis bolt forgalma!). Aztán a Nejlon népszerű lett. Itt volt elsőként elegáns kosárka a vásárláshoz. S árubőség! Persze felidéződik a banánért való sorban állás is.

Az utóbbi években ruházati boltokat, kis éttermet-büfét, állatkereskedést, fodrászatot hirdetnek a belvárosi épület cégtáblái. Vajon az ifjabb generáció emlékezete ugyanúgy megőrzi majd ezek emlékét is, mint a legendás nagyokét?