Az egyesület tagjai úgy érzik, otthonuk a csónakház, a Duna, így is viselik gondját

A táborban kilenc éven át Linka Jánosné Belvári Éva, s most immár harmadik éve Orova Vince, Vajai Zsuzsanna és Váradi Júlia vezetésével sok-sok élményhez juttatják a gyerekeket. A hat évvel ezelőtt Dunaföldvárért Emlékéremmel kitüntetett egyesület elődje 1981-ben alakult a művelődési ház természetjáró szakköreként, később a Dunaföldvári Spartacus Sport Egyesület berkein belül működött, illetve az iskolához tartozva a DSE keretein belül, végül 1992 óta olyan önálló egyesületként. Az első vándortáborok még a szárazföldi túrázás élményeit nyújtották, aztán hamarosan az országos vízitúra versenyeken is részt vettek – az elsőn még kölcsönkenuval.

Az egyesület lelke Linka Jánosné Belvári Éva (jobb szélen kék fürdőruhában) egy korábbi vízicsibe táborban, ami mindig nagy élmény. Fotó: a szerző

– A gyerekek először fordítva ültek be a kétpárevezős kenuba, hiszen sohasem láttak ilyent – emlékezik az egyesület lelke, Linka Jánosné nyugdíjas pedagógus. Aztán elmeséli, hogyan vált valóra az álma ezzel a vízi sportteleppel, a csónakházzal, s hogy milyen sokan tettek azért, hogy egyre szebb és egyre komfortosabb, felszereltebb legyen. Az önkormányzat elvi és anyagi támogatását, az akkori polgármester, Nagy Gáborné segítségét emeli ki az egyesület vezetője, aki úgy véli, hogy a folyamatos pályázatokkal, a vállalkozók és a tagok aktív segítségével sikerült elérni, hogy ma már egy igazán igényes, kellemes szabadidős táborhely van itt, amelyet sokan, sokféleképpen használnak: a saját hetvenfős tagságon kívül civil szervezetek, a város minden korosztálya, természetjáró és vízitúrázó csoportok. De tartanak csupa-csaj csütörtököket, csipetcsapat és családi programokat. Megfordult itt idegenbe szakadt hazánkfia a családjával, a Dunán végigkajakozó adománygyűjtők, a német testvérváros fiataljai. Akad olyan család is, amely az itt kötött házasságának évfordulóját mindig a helyszínen ünnepli.

Az egykori vízitúrások visszajárnak, hozzák a táborba gyermekeiket, hiszen sok „vizes" házasság is köttetett közöttük. Többen már önálló családi tábort is szerveznek ugyanarra a mintára, amit Linkáné Évától és segítőitől tanultak. Így szervezik meg a Szőke-csibetábort, de Patakiék és Hegedűsék is aktívak. A vendégeknek a sporttelep helyszínén kívül eszközhasználatot, hajókat és szükség esetén túravezetést is biztosítanak. Linka Jánosné, aki vízitúra- és kishajóvezetői, kajak-kenu versenybírói és vízimentő bizonyítvánnyal is rendelkezik, az évtizedek alatt sok-sok programot szervezett: képzőtáborokat, vízitúrákat, de vitte a gyerekeket tájfutásra, korcsolyázni, lovagolni, sítáborba is. A dunaföldváriak a vízitúraversenyeken mindig dobogós helyeken végeztek. A rendkívül aktív közösségi életről egy vaskos fotóalbum is tanúskodik.

A gyógypedagógusként is ismert Éva fontosnak tartotta, hogy enyhén fogyatékos vagy részképesség-zavarral élő tanítványaihoz is eljuttassa a víz- és természetközelség élményét. Legfőbb elismerésnek az egykori tanítványok vagy táborosok visszajelzését tartja. Meghatottan idézi egyik tanítványa szavait: – Itt találtam meg önmagam!

A táborokban az evezési gyakorlatokon kívül, elsősegélynyújtást, vízi KRESZ-t is tanulnak, de az egyesület fiataljai részt vesznek a csónakház és környékének rendezésében, a hajók javításában. Éva néni mindig számíthat rájuk, jönnek a hívó szóra. Mint ahogy napokban Schmieder Balázs, Vajai Zsuzsanna és Hegedűs Zoltán kísérte vízre a dunaújvárosi sportiskolásokat.

Aktívan részt vesznek a város rendezvényein is. A helyi civil szervezeteken kívül jó kapcsolatokat ápolnak a Természetbarát Szövetséggel. Házigazdái voltak országos találkozónak. Minden évben szerveznek programokat a kihívás napján, a víz, valamint a Föld világnapján, s természetesen ott vannak, ha árvíz veszélyezteti a szívükhöz közeli Duna-partot. Családias itt a légkör, mint ahogy Linkáné Belvári Éva is úgy végezhette ezt az önként vállalt feladatot a Beszédes József Vízitúra Sportklub vezetőjeként, hogy családja támogatta.

Az egyesület tagjai úgy érzik, hogy otthonuk ez a csónakház, a Duna. Így is viselik gondját. S mindig szeretettel fogadják a vendégeket – érkezzenek akár vízen, akár a szárazföldön. Arra a kérdésére, hogy miért népszerű a mélyúti vízitelep, az egyesület vezetője így válaszol: – A titok nyitja az, hogy valamit nem elég megálmodni és létrehozni, eredmény csak akkor van igazán, ha azt folyamatosan gondozzuk, fejlesztjük. Mi pedig hozzátesszük, hogy a titok nyitja az elhivatott ember.