Azon problémák, amelyek a mai embert érintik, gyökereiben a 19. századba nyúlnak

Ha történelmi előadásról hallunk, távoli vagy közelebbi korok politikai eseményeire, jelentős személyiségeire vagy csatáira gondolunk. Fónagy Zoltán azonban úgy véli, a történelem minden eddig élt ember életének története. Tehát a hétköznapi emberek élete is érdekes lehet a kutató s a társadalom számára. Ezért foglalkozik a mindennapok történetével is, azzal, hogyan éltek, öltözködtek, mivel táplálkoztak, hogyan ünnepeltek az emberek százötven évvel ezelőtt, avagy hogyan viszonyultak a születéshez és a halálhoz, hogyan gondolkodtak az emberi testről és a betegségekről.

A történész kutatásait nemcsak a tudomány képviselőinek adja tudtára, hanem Mindennapok története címmel blogot is ír. Ezt az új formát használja fel tudományos ismeretterjesztésre. Fónagy Zoltán szakszerű és mégis élvezetes blogjának köszönhetően Szer Noémi és Fafkáné Simon Ildikó, a Művelődési Központ két munkatársa meghívta, hogy élőszóban is kalandozzon a földváriakkal a 19. századi emberek hétköznapi életében.

Fafkáné Simon Ildikó mellett Fónagy Zoltán, aki érdekes és szórakoztató előadást tartott (Fotó: L. M. I.)

A kutató meggyőződése, hogy mindez nemcsak szellemi kaland, hanem segít eligazodni saját életünkben, mert mindazon problémák, amelyek a 21. század eleji embert érintik, gyökereiben a 19. századba vezetnek vissza. Ezen időszakban változott meg az embernek a természethez való viszonya, mert már megváltoztathatónak tartotta mindazt, amit korábban nem.

Az ember teste és a 19. századi modernizáció című előadáson szó volt arról a változásról, amely az embereknek a testről való gondolkodását jellemezte. Érdekes történelmi kitekintéssel beszélt az előadó a betegségekről, a járványokról, a szülésről, a 19. század jellemző gyógyító vagy öngyógyító eljárásairól, s arról a szemléletről, amely alapján a megesett lányok, cselédek, prostituáltak a kórházban szüléskor a taneszközök szerepét is betöltötték a meginduló orvosképzésben. Azt is felvázolta, hogy 19. század végéig a tisztaság a test és a ruházat látható részeire vonatkozott. A hallgatók között nagy derültséget keltett az az elv, hogy a századvégi polgár csak akkor fürdött, ha beteg volt vagy nősült, vagy az a megjegyzés, hogy a jó gazda előbb hívott lódoktort az állataihoz, mint orvost a beteg családtaghoz.

Természetesen nem maradhatott ki az előadásból a leginkább test-közeli téma, a szexualitás sem. A polgári társadalomban az erkölcs és az illem szigorú íratlan szabályaival akarták megregulázni a szexuális ösztönöket, amelyekben társadalmi veszélyforrást láttak, s ennek következtében a prüdéria, álszemérem és a képmutatás, a látszat és a valóság közötti ellentmondás vált jellemzővé.

Fónagy Zoltán történész, aki 2010-ben megkapta a Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét, s akinek fő kutatási területe a 19. századi magyar történelem, főleg a társadalom- és művelődéstörténet, úgy véli, hogy a hétköznapok történetét kutatva saját életvilágunk gyökereire csodálkozhatunk rá.

Dunaföldváron vetített képekkel, korabeli dokumentumokból, irodalmi művekből vett idézetekkel támasztotta alá állításait, s meggyőzően bizonyította, hogy a banálisnak tűnő témák is méltók a tudományos kutatásra.

A jó gazda előbb hívott lódoktort az állataihoz, mint orvost a családjához