Serdül a kölök! - Előadás a dunaföldvári családi napon

.... "Manapság fiaink [...] nem állnak fel, amikor a helyiségbe belép egy idős ember, feleselnek a szüleikkel és fecsegnek ahelyett, hogy dolgoznának. Egyszerűen kiállhatatlanok." - kezdte a Serdül a kölök! című előadását a múlt héten tartott dunaföldvári Családi napon Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató.

Ugye sokan gondolják így? De képzeljék, ez az idézet a görög filozófustól, Szókratésztől való (Kr. e. 470-399). Ezzel találóan érzékeltette az előadó, hogy a serdülőkor minden ember fejlődésének természetes és szükséges időszaka - meghatározott jellemzőkkel, amelyeket jó szülői, pedagógusi hozzáállással, megfelelő taktikákkal érdemes túlélni, hogy a gyermek a nagy változás évei után újjászületve önálló személyiséggé, majd a szülő és a teremtő Isten társává váljon. A serdülés folyamán az agy szerkezete megváltozik, a gondolkodási pályák feloldódnak, a kapcsolódások szétmorzsolódnak, azaz biológiai és neurológiai szempontból is minden megváltozik. A gyerekre kitehető az „átalakítás miatt zárva" tábla. A születéshez azért hasonlít, mert a fontos dolgok rejtve történnek, mert fájdalommal jár mindkét fél számára. Ezért a szülő részéről váltóátállításra van szükség. A gyermeknevelés során a határozott és következetes, de rugalmas szabályrendszer mellett folyamatosan növelni kell a szabadságot, az önállóságot. Egyre nagyobb legyen a karám, amelyben a jelszó, mindig egy kicsit kevesebbet segíteni, fokozatosan rábízni a döntéseket, a következmények vállalását - mondta a szakember.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita neveléskutató Szókratész szavait idézte Fotó: LMI

Az előadó beszélt arról, hogy tudomásul kell vennie a szülőnek a tízéves kor körüli változást, hiszen nemcsak az alvásigénye és keze-lába növekedett meg a serdülőnek, énzavarodottság, én-vakság állapotába is kerül, mindent megkérdőjelez, fekete-fehéren látja a világot és önmagát. Nagy szüksége van a közösségre, az érzelmi élményekre és az úgynevezett „bábákra", azaz olyan érett személyiségekre (egy edző, mester, tanár, rokon, cserkészvezető) aki másként mondja ugyanazt, mint a szülő, akinek magának is változtatnia kell, más módszereket, más viszonyulást alkalmazni. Stratégiát kell váltani.

A direkt módszerek helyett az indirekt formák célravezetőbbek. Az „én vagyok az apád/anyád, én mondom meg" mondatok, a prédikáció, a faggatás, a gyanakvás, a gyanúsítgatás, a gúnyos hangnem nem eredményes. Ha tisztában vagyunk vele, hogy ez átmeneti idő, ha nem rontjuk el a viszonyt, ha nem nézzük kisgyermeknek, ha tiszteljük belső intimitását, ha megértjük, hogy saját érzésekkel megküzdött élményekre van szüksége, akkor biztosak lehetünk, hogy gyermekünk pattanásos arcában is „istenarc van eltemetve". Bár ezt sokszor nehéz meglátni - tette hozzá.

Uzsalyné dr. Pécsi Rita mindezt nem száraz, tudományos ismeretként továbbította hallgatóinak, nem mindentudóként, hanem saját szülői és pedagógusi példáival, sok humorral megspékelve szenvedélyesen, a segítés szándékával. Hiszen a serdülőkor átrendezése fájdalmas, de ha gyermekével érzékelési kapcsolatban lévő szülőként tudjuk az okát, értjük a célját, s reméljük az eredményét, akkor önálló embert hozunk a világra.