Dunaföldvár

2016.02.01. 18:17

Sugárzó fénygyűrűként

Dunaföldvár - Szilvássy Ildikó paksi költővel és Tündérszövet című kötetének verseivel ismerkedtek a földvári irodalombarátok.

L. Mészáros Irma

Léleksimogató, szép estet tartottak a dunaföldvári belvárosi cukrászdájában.

A több mint másfél évtizedes múlttal rendelkező Irodalmi kávéház a Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár szervezésében havonta hív vendéget. A januári találkozóra Szilvássy Ildikó paksi költővel és Tündérszövet című kötetének verseivel ismerkedtek a földvári irodalombarátok, akik alig fértek el a hangulatos cukrászdában.

Az est a Kapcsolatok címet kapta. Az alkotóval Balogh Emese, a Magyar László Gimnázium igazgatója beszélgetett, gitáron közreműködött Oláh László.

Miről szólt ez az est? Alkotásról és versekről. Egy emberről és mindannyiunkról. Arról, hogy a művészet és az alkotás szükséglete az ember teljesség-igényéből fakad. Teljes öröm van Tenálad - hangzik a zsoltárban. S erre a teljességérzésre, a hiányok betöltésére szüksége van az embernek.

Szilvássy Ildikó, aki középiskolai tanár, de fest is, a bevezető beszélgetésben beavatta hallgatóit abba az alkotás-lélektani folyamatba, amikor köztes tudatállapotban beugrik egy-egy kép vagy sor, mintha megkapná valahonnan. Gimnazista korában egy diáktársa halála után írt verset először, amikor e megrázkódtatás után szüksége volt a művészet levezető csatornájára. Azóta is táplálék számára az írás, önmagáért ír, de öröm, ha mások is rezonálnak a verseire. Mert véleménye szerint a művészetben ez a csoda, hogy ami megszületik, mindegy, hogy kik vagyunk, hány évesek, az valamilyen módon hat. Bárkit meg tud szólítani.

Szilvássy Ildikó verseinek ritmusa, intim hangulata és mély érzelemvilága az Oláh László által megzenésített és előadott formában még inkább felerősödött

Az esten a jelenlévők megismerhették Szilvássy Ildikó verseit, a Tündérszövet című kötetét, amelynek lapjain alul - mint annak idején a nagymama varrócérnája - futnak végig egy mondóka kifejezései, s vezetnek a versek az Én - Te - Ő világában tett úton. Majd tündérszövetté, egésszé válnak az olvasóban.

A versek ritmusa, intim hangulata és mély érzelemvilága az Oláh László által megzenésített és előadott formában még inkább felerősödött. Mert mindannyian a nagyvilágba teremtett lények vagyunk. Bár nincs mindig bátorságunk ilyen őszintén megnyitni magunkat, érzelem- és tudatvilágunkat.

Akik jelen voltak, megérezhették Szilvássy Ildikó vallomásának valódiságát. A versek bűvöletében élek. Sugárzó fénygyűrűként állnak körülöttem és melegre ölelnek. Többet tudnak rólam, mint én magam. Költészettel foglalkozni - olvasni, tanítani, írni, fordítani - olyan, mint a rokokó: bizonyosság arról, hogy a földön lenni ünnepély. Minden, amit írok, arra való, hogy újraolvassam, hogy így tudjam táplálni szívem várakozásait, hogy legyen miből élnem .

Az ilyen alkalmakról, az élményből is hazavisz mindig az ember egy-egy verset - saját útjához, hogy legyen miből éljen.




Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a duol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!