"Rémálom volt, sírva mentem haza" Tegyünk az iskolai erőszak ellen!

Jung Katalinnak, a helyi Család- és Gyermekjóléti Szolgálat vezetőjének a kezdeményezését nagy örömmel fogadta az intézmény igazgatója, Keresztesné Katona Mária és az osztályfőnökök. Mert mindannyian úgy vélik, nagy szükség van a témáról beszélgetni. Céljuk ráébreszteni a gyerekeket, mit tehetnek annak érdekében, hogy ne legyenek se áldozatok, se elkövetők, s hogy tudják, miként lehet segítséget kérni és nyújtani egy adott helyzetben.

Az iskolai agresszió fogalmának tisztázása után levetítettek egy, a témához kapcsolódó prevenciós kisfilmet. Ez teremtette meg a motivációt a beszélgetéshez. A nap folyamán mindhárom hetedikes osztályban három csoportban tevékenykedtek Jung Katalin, Kusztosné Sződi Ágnes gyermekvédelmi szakemberek és az osztályfőnökök, dr. Csuporné Suplicz Andrea, Keresztes Katalin és Marótiné Szeleczky Mária közreműködésével. A szakember véleménye szerint a diákok aktívak, érdeklődők, őszinték és nyitottak voltak, nagy érzékenységgel, jó meglátásokkal reagáltak a filmben megjelenített helyzetekre. Tudják, hogy az agresszió nemcsak a tettlegességet jelenti, hanem a szóbeli, lelki terrort, kiközösítést is. Azzal is tisztában vannak, hogy mindez súlyos gondot okozhat, de a megoldással kapcsolatban nagy a bizonytalanság, tehetetlenség. Talán, ha maguk fogalmazzák meg az osztályközösség szabályait, jobban be is tartják - fogalmaz az igazgatónő, s reméli, hogy elindul egy folyamat. Az osztályfőnöki órákon még folytatni kell a beszélgetést, s tervezi a szülők bevonását is a programba.

Hiszen az iskolai agresszió befolyásolja az egyén lelkiállapotát és az osztályközösséget is. Ezért kapták a fiatalok előzetesen azt a feladatot, hogy készítsenek plakátot arról, milyen a jó osztályközösség. Tudásuk e téren határozottnak tűnik. Befogadás, őszinteség, együttérzés, kiállás egymásért, örülés egymás sikerének, segítségnyújtás, önzetlenség - sorakoznak a szavak az egyik plakáton. A másikon a jó és rossz osztályközösséget szembeállítva fogalmazzák meg a lényeget, és kiemelik: - Ne félj a beismeréstől, más vagy, mint a többi. Minden ember önmagában is értékes! Te is!" Hogy a gyerekek nem mindig érzik ez utóbbit, azt egy újabb plakáton olvasható vallomások teszik egyértelművé. Van, akit a betegsége vagy a kövérsége, van, akit az örökbefogadottsága miatt csúfoltak. "Az iskola kész rémálom volt, sírva mentem haza, gyomorgörcsökkel indultam iskolába" - írja egyikük, aki osztályváltoztatással találta meg önmagát és a barátait. Egy másik diák fájdalmasan jajdul fel - "Már most félek a kaputól, amin belül nem tudom, milyen emberek várnak."

Az iskolai agresszió megnehezíti a közös munkát, de személyiségromboló hatása lehet akár hosszabb távra is. Ezért fontos, hogy mi mindannyian - tanárok és diákok, szülők és szakemberek - együtt tegyünk ellene.

... rémálom volt, sírva mentem haza