Történelmü(n)k fehér foltjai

Az 1956-os emlékhét programjának méltó alaphangulatát a Híd együttes rövid műsora adta meg. A Baksay Erika, Hegedűsné Katona Klára, Hegedűs Péter, Pataki Dezső és Pataki László alkotta csoport Kannás Alajos Kormos kövek című versciklusának mély gondolatiságú, erős zeneiségű feldolgozását adta elő.

Nagy Gáborné (b), a település korábbi polgármestere karolta fel az ügyet, mellette Lukácsi Pálné és a könyv szerzője, dr. Tóth Miklós Fotó: Gazsó Miklós

Az új kötet dr. Tóth Miklós, az egykori kiskatona visszaemlékezése azokra az eseményekre, amelyeket a dunaföldvári laktanyában 1956 októbere-novembere forró és tragikus napjaiban megélt. A kézirat elég sokáig várt a kiadásra, végül Tóth István, a Hagyományőrző Íjászok Dunaföldvári Egylete vezetője felkereste Nagy Gábornét, a város korábbi polgármesterét, aki miután elolvasta az emlékezést, felkarolta az ügyet. Eredményesen részt vett a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány által kiírt Mansfeld Péter pályázaton, majd munkatársakat keresett és talált. A visszaemlékezést kiegészíti Vári Árpád tudományos kutató tanulmánya, amely a dunaföldvári laktanyában történtek ügyében készült dokumentumok, a vád alá került tisztek kihallgatási jegyzőkönyvei alapján kiegészíti és megerősíti dr. Tóth Miklós memoárját. A bevezetőt Bognár Zoltán nyugdíjas gimnáziumi tanár, a Dunaföldvár monográfia egyik szerzője írta. A munkatársak között volt még Bakos András grafikus, Kiss Éva, a Dunaföldvári Part-Oldalak újságírója és Lukácsi Pálné nyugalmazott tanár, lapunk tudósítója.

Az esten Lukácsi Pálné moderálásával izgalmasan, érdekesen idézték fel a kézirat születésének előzményeit és a legélesebb emlékként rögzült eseményeket, középpontban a laktanya elleni szovjet fegyveres támadást, amely 1956 november 4-én hajnalban történt. A könyvbemutatón a 81 éves szerző szóban is szemléletesen és izgalmasan mesélte el megélt élményeit, s állított ércnél maradandóbb emléket a még mindig névtelen áldozatoknak; tisztelgett a meghurcolt, első fokon életfogytiglanra ítélt ütegparancsnok, Vida József főhadnagy emléke előtt.

A könyv mottójául Jókai Anna sorait választották: A jelen sokkal tartozik a múltnak, s ha e tartozást ki nem egyenlíti, a jövőtől sem követelhet. A Volt egyszer egy tüzérezred könyv kiadásával az adósság egy részét törlesztették a földváriak. A város lakói megismerhetik a település történelmének eddigi fehér foltjait. A laktanyában a támadás áldozatául esett Varga István szakaszvezető, Vetési Imre műegyetemi végzős hallgató és még két-három névtelen társuk emlékét azonban még nem őrzi emléktábla. Reménykednek, hogy további kutatással meglelik az ismeretleneket is, s valamennyiüknek méltó emléket sikerül majd állítani.

A támadás során elesett társak emlékét még nem őrzi tábla