Újrahasznosítható anyagokból csodát

A DunaTúra Egyesület szervezésében két hétig Somogyiné Makovics Éva textilszobrászati alkotásait láthatták a dunaföldváriak.

Az egyesület egyik kreatív tagja, Dobrovicsné Nagy Rita már több kézműves technikával megismertette az érdeklődőket. Most az ő meghívására kerültek Éva alkotásai a városba. Az új paverpol technikával készült munkákat nemcsak megcsodálni lehetett, hanem két alkalommal foglalkozást is tartott az előszállási születésű és Rácalmáson élő alkotó, aki nyugdíjasként 2014-ben talált rá erre az elfoglaltságra, amely hobbi, de tán már több is.

Ezt a textildekor/textilszobrász technikát és a termékcsaládot Josefine de Rode holland művész fejlesztette ki 1998-ban, s öt éve került Magyarországra. Ennek segítségével természetes anyagok és csaknem bármilyen hulladékanyag - tehát textil, bőr, selyem, kerámia, gipsz, fa, kő, szárazvirág és sok más - felhasználásával hozhatunk létre képeket, szobrokat, domborműveket, kisplasztikákat, ékszereket, ajándéktárgyakat. Megunt, régi lakásdekorációs tárgyainkat átalakíthatjuk, de a fantáziánk alapján újraálmodhatjuk. s alkothatunk belőle valami különöset. Alkotás közben a paverpolt ötvözhetjük más kreatív technikákkal is.

Somogyiné Évát először az ragadta meg a paverpolban, hogy újrahasznosítható anyagokból csodát lehet művelni ezzel a technikával. - Szépen alakítható munka közben, a kezem között életre tudom kelteni a tárgyakat - mondja lelkesen. Az édesapjától örökölt kézügyességét, kreativitását felhasználva a bonyhádi Alföldiné Erikától vette az első leckéket, mesterének pedig Katonáné Tóth Juditot tekinti. Ma már Éva is képzett oktató. A földvári lelkes asszonyoknak-lányoknak türelmesen bemutatta az alapfogásokat, a két csoport résztvevői pedig - több mint tízen - szinte gyerekként játszottak, élvezték a teremtés csodáját.

Mártogatták a textileket, csipkéket a paverpolba, azaz a speciális ragasztó és keményítőanyagba, majd igazgatták, tervezgették a kép kompozícióját, szárítgatták, később festették, simogatták, hogy színt és különleges fényt is kapjanak az alakok, formák. Nem művészek akarnak lenni, de valamit létrehozni, s a semmiből teremteni jó érzés.

Az alkotás örömforrás, gyógyító erejéről régóta tudunk. Bizonyára ezért érezték jól magukat a bemutató foglalkozás résztvevői is.