Utazás a zene szárnyán

A együttes fellép népzenei és világzenei eseményeken, de nem idegen tőlük az alternatív zene, a jazz, a kelta vagy a zsidó muzsika sem. Zenéjük a hagyományos népzenét és a 20. századi magyar komolyzenét is ötvözi. A Muzsikás nemzetközi elismertségét jelzi, hogy 2008-ban ők kapták a legrangosabb világzenei eseménynek számító World Music Expo (WOMEX) díját. Tapsolt nekik már a világ legnevesebb koncerttermeinek, többek között a Royal Festival Hall, a Royal Albert Hall, a Carnegie Hall közönsége.

Az 1973 óta működő, itthon is jól ismert népzenei együttesnek ez volt az első dunaföldvári koncertfellépése annak ellenére, hogy egyik tagja, Hamar Dániel harminchárom éve szorosan kötődik a városhoz, az év egy részében itt lakik, s mint a bevezetőjében el is mondta, itteni barátai gyüttment -ből már földvárivá avatták.

A Muzsikás együttes vendége Petrás Mária volt, aki moldvai csángó népdalokat is énekelt Fotó: Klebercz Gábor

Ezen az estén a közvetlen hangú, de színvonalas népzenei programban a történelmi Magyarország különböző vidékein kalandoztak a Muzsikás tagjai. A zene szárnyán Gyimesbe, Kalotaszegre, Szatmárba, Moldvába vitték el a három-négyszáz fős közönséget, sőt meg is énekeltették a kicsiket, nagyokat egyaránt. Közben a gyermekeknek bemutatták a különleges népi hangszereket, például a gardont, s a magyar népzene gazdagságáról és időbeli mélységeiről is szót ejtettek.

A zenekar tagjai Sipos Mihály (hegedű), Porteleki László (hegedű, koboz, tambura), Éri Péter (brácsa, kontra, mandolin, furulyák), Hamar Dániel (bőgő, gardon) olyan őseinktől örökölt zenét játszottak, amelyekről bizton állították a régiek, hogy gyógyító ereje van. Az ősiséget idézte a Muzsikás vendégeként Dunaföldváron fellépő Petrás Mária énekes, aki a moldvai Diószénben született, s szülőfalujában, illetve Klézsén tanulta meg a moldvai csángók népdalait, táncait, latin nyelvű gregorián énekeit és imáit. Ezekből adott ízelítőt a földvári szabadtéri színpadon. Csodálatosan szólt és szállt a hangja a Duna mellett a sötétedő várudvaron. Viselete, mozgása, előadásmódja hiteles volt. Szólóiban az emberi hang gyönyörűsége jött elő, ejtése, hajlításai a magyarság mélységes múltjából hoztak üzenetet.

A vastaps, az ismétlések reményt adnak, ahogy Hamar Dániel is megfogalmazta: a következő Muzsikás-koncertre nem kell negyvenhárom évet várni Földváron sem.