`56, ötvenhat év után

Kitért azokra a megállapításokra, amelyek szerint nehezen értékelhető a forradalom 12 napja. – Sohasem tudtam, mit kezdjek ezekkel az állításokkal – jegyezte meg Ábrahám János. Kijelentette: 1956. október 23. és november 4. között nem történt más, mint 1848-49 folytatása: a szabadságvágy elemi erővel tört fel a sztálinista diktatúra ellen.

– A forradalom diktatúra és szovjetellenes volt a kezdetektől – hangsúlyozta a szónok, aki hozzátette: a forradalom utáni kivégzések, bebörtönzések, internálások, a kényszermunkatáborok, a rettegés évei ellenére is ez az ország többet tett a szabadságért, mint azt képzelni lehetett. A beszéd után a koszorúzás következett: Dunaújváros Megyei Jogú Város önkormányzata, a Fidesz és a Fidelitas, a Jobbik, az LMP, a KDNP, a Pofosz és az `56-os Szövetség, a Pentelei Baráti Kör és a Penteléért Alapítvány, az Országos Vitézi Rend, az Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület és a Kisgazda Szövetség, a horvát, lengyel, roma, ruszin, szerb nemzetiségi önkormányzatok, a Dunaújvárosi Főiskola, a városi közép- és általános iskolák képviselői helyezték el koszorúikat a kopjafánál.

Déli fél tizenkettőkor a Városháza színháztermében ünnepi közgyűlést rendeztek. Ifjabb Pálfalvi János előadóművész szavalata (Márai Sándor: Mennyből az angyal) és a Dunaújvárosi Zenei Egyesület műsora után Cserna Gábor polgármester mondott ünnepi beszédet, Hamvas Béla, Babits Mihály, Albert Camus, Wass Albert és Ottlik Géza idézeteire építve.

Ekkor és itt adták át a Dunaújvárosért díj kitüntetéseit is. Kiss András (1948-2012) önkormányzati képviselő posztumusz részesült a kitüntetésben: a díjat özvegye vette át. A több tagja révén is dunaújvárosi kötődésű Quimby zenekar kapta a másik díjat, amelynek átvételekor Kiss Tibor, az együttes frontembere rövid beszédet mondott. A díjjal járó pénzösszeget viszont felajánlják a jövő tavasszal sorra kerülő megyei diáknapokon legsikeresebb dunaújvárosi diákprodukciónak.

Elhivatott, elismert ember