A Földközi-tengert körberepülő dunaújvárosi fotós már a világkörüli utat szervezi

A Magnus Expedíció duóját a Budapest Airport 1-es terminálján nagy tömeg fogadta, a fiúk nem győzték kiszolgálni a sajtót. Mint interjúnk elején Hankusz Kálmán hozzátette: jóformán azt sem tudta kinek a mikrofonja, kamerája elé állt.

- Még azon az estén a Magyar Televízióban is élőben szerepeltünk Az este című műsorban. Amikor onnan kijöttem, ott döbbentem rá, hogy nálam se lakáskulcs, se pénz, se iratok, ugyanis a repülőtéren ezeket is odaadtam a táskámmal együtt, hogy hozzák Dunaújvárosba. Kölcsönkértem pénzt, hogy legalább busszal eljussak a lakásom küszöbéig, de végül visszajöttek értem kezdte nevetve visszaemlékezését az azóta történtekre Kálmán.

A repülőtéri sajtótájékoztatón a csapat diplomáciai segítője, Pálos Csaba (balra) mellett Hankusz Kálmán, Hardy Mihály, a Budapest Airport Zrt. kommunikációs igazgatója, Földi Zoltán pilóta és az ő szakmai segítője, Emődi Zoltán Fotók: Zsedrovits Enikő

- Egy csapásra ismert ember lett az egész országban, milyen érzés?

- Szó szerint már voltam porondon, hiszen több mint tíz évig profi artistaként dolgoztam. De a tréfát félretéve: nem ezért csináltam, de semmi gond vele, tudom kezelni a helyzetet. Úgy vélem, ugyanolyan ember maradtam, mint voltam a kaland előtt, higgye el, arra sem vágyom, hogy nagyon ünnepeljenek. Jó volt hazajönni és igaz éjszaka, de jó érzés volt meglátni a település nevét jelző táblát, amelynek hírnevét remélem csak öregbítettem. Dunaújvárosban barátokkal, ismerősökkel találkozom, akikkel ugyanúgy ülök le egy kávéra mint két hónapja. Na, ez az otthon varázsa. Egyébként a Dunaújvárosi Hírlap írott és internetes felületének jóvoltából nagyon sokan követték nyomon a kalandot.

- Egy hét telt el a megérkezés óta, sikerült már legalább fejben rendezni a rengeteg élményt?

- Annyi felkérés érkezett a sajtó részéről, hogy nem tudok mindennek eleget tenni, ugyanis közben a stúdióban el kell készíteni a film- és képanyagot a National Geographic számára, narrációkat kell írnom. Ezt más nem tudja megcsinálni csak én. A fotókat megjelenés előtt a NatGeo washingtoni központjába is kiküldik jóváhagyásra, ez minden esetben így történik. A csatornán pedig nyolc-tíz epizódot tervezünk, eddig kettő van kész. Nem kis munka, ugyanis mindent mi csinálunk egy stábbal, saját zeneszerzőnk is van. Ezek angol narrációval mennek majd az Egyesült Államokba. Nagyon büszke vagyok rá, hogy egy ekkora névnek dolgozhatunk egyedüliként Magyarországon. A héten a Petőfi Rádió reggeli műsorában is jártunk, de éjfél volt mire hazaértem, ugyanis már közben a következő utunkról kezdtem el tárgyalni, a világ megkerüléséről. Fontos, hogy legyen koncepció, tudni szeretnénk, hogy elektromos géppel, vagy hagyományossal megyünk, de egy a lényeg: magyar gyártású legyen. Annyit elmondhatok, volt eredménye a megbeszéléseknek.

Hankusz Kálmánék egy táskányi ruhát vihettek el, ennyi fért csak el a repülőgépben

- Mi az amit még tudni lehet következő kalandjukról?

- Mindenképpen magyar produkciót szeretnék és a National Geographic ugyanúgy ott lesz mellettünk mint most. Sőt, ha elektromos repülőnk lenne, amire jó esély van és nagyon nagy dobásnak számítana, akkor a WWF, a világ legnagyobb civil természetvédelmi szervezete is támogatóként jelentkezne. Ezt az expedíciót a most használt repülővel jelenlegi formájában nem tudnánk teljesíteni, például az üzemanyagtank mérete miatt. Azért is kellett már most elkezdeni a szervezést, mert egyrészt ez még komolyabb munkát igényel, másrészt leginkább ősszel lehet elindulni, megpróbáljuk már idén, ha nem jön össze, akkor pedig jövőre, de utóbbinak van nagyobb realitása, hogy mindenben fel tudjunk készülni.

- Miért pont ősszel?

- Esetleg még a tavasz is szóba jöhet, de azért ez az évszak a megfelelő, ugyanis a Föld meghatározott részeit bizonyos időpontokban kell elérni a tél, vagy a monszun miatt. Nem mindegy mikor repülhetünk át például Kamcsatka felett. Érkezhetünk bármikor, de akkor könnyen előfordulhat, egy hónapot ott rostokolunk valahol, mert az időjárás miatt nem lehet továbbhaladni, ennek függvényében is nagyon fel kell építeni az utat.

Hankusz Kálmán büszke arra, hogy a világszerte ismert National Geographic logója alatt dolgozhattak

- Mennyi időre tervezik a kalandot és minden kontinenst érintetének?

- Eleinte hat-nyolc hónapot mondtam, de most már látom, ha minden flottul megy, akkor is minimum nyolc hónap kell, de egy év is lehet. Igen, minden kontinenst szeretnénk érinteni. Csak nagyvonalakban: Grönlandon keresztül repülnénk át az amerikai kontinensre, ahol a Karib-tengert és az Amazonas vidékét sem hagynánk ki. Gyakorlatilag körberepülnénk a kontinenseket, bizonyos helyeken berepülve azok fölé. Az út váza már nagyjából összeállt, ezt a mostani expedíciót is ennek előszobájának szántuk. Valahol ki kellett próbálni mit bírunk együtt, miként állnak hozzánk a szponzorok, a diplomácia, hogy tudjuk hazaküldeni a fotó- és filmanyagokat. Szerintem minden jól vizsgázott, de volt amit át kell értkelni. Az biztos: több időt kell a pihenésre hagyni menet közben.

- Azért az ötlet önmagában kevés, egy ilyen út nem kevés pénzbe kerül, amihez támogatók kellenek...

- Úgy tudom, a Magnus Expedíció összes szponzora mellettünk van, van aki már az indulásnál jelezte, a következő kalandot még többel támogatja. Nyilván ebben közrejátszik az is, hogy már letettünk valamit az asztalra, van teljesítmény mögöttünk. Nem véletlenül köszöntem meg mindenkinek azt az óriási bizalmat, amivel élt felénk, hiszen amíg fel nem szálltunk csak bennem bízhattak meg abban, hogy nem puszta kitaláció az egész.

A Vízangyal névre keresztelt járművet Kecskeméten gyártották, a fiúk a prototípussal repültek

- Amennyire megismertem a párost, két teljesen különböző karakter állt össze. Földi Zoltán a csendes, visszahúzódó tag, Hankusz Kálmán pedig az ezerrel pörgő, beszédes fél. Most csak ötven napig voltak együtt, ebből nyolcvan órát összezárva a kabinban.

- A pilóta magánéletben is ilyen típus, de pont így egészítettük ki jól egymást. Lehet idegesített is volna, ha valaki olyan mentalitású, mint én. Esténként Zoli elvolt a maga kis világában, készítette a repülési terveit, magyarul hagyott dolgozni, szerintem jól megtaláltuk a napi rutint mindenféle megbeszélés nélkül. Egyébként mindenki azt hiszi a kabinban milyen rossz lehet a szűk helyen, de nem így volt. Egyrészt mindenki végzi a munkáját, a fejhallgatókban pedig folyamatos a kommunikáció, vagy mi beszélünk, ami a kevesebb, vagy folyamatos a kapcsolat a repülés-irányítással.

- A leszálláskor figyeltem, nagyjából egy táskányi holmi fért be, kis túlzással egy zoknival repülték körbe a Földközi-tengert?

- Cipőből azt az egyet hordtuk, ami rajtunk volt, személyes holmiból egy táska fért el. Két ing, két-három póló, négy alsónadrág és zokni volt a ruhatárunk, persze amikor volt rá lehetőség, mindig kimostuk őket. Nekem ezen felül háromban voltak a kamerák és a felszerelések. Némi képzavarral, ezeket is rongyosra kattintgattam az út során, de megérte.

A páros a kétszemélyes Magnus Fusionnal másfél hónap alatt nyolcvan órát töltött a levegőben, és ez alatt 12 ezer kilométert repült. A magyar fejlesztésű és gyártású, kompozit sárkányszerkezetű túragépet 100 lóerős Rotax motor hajtja és kétszáz kilométeres utazósebességre képes, egy feltöltéssel maximum 1100 km távolságra tud elrepülni. A duó Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Tunézia, Egyiptom, Izrael, Ciprus, Törökország és Görögország érintésével teljesítette a küldetést.