A jégen nagyszerű!

Hetente egyszer egy órát töltenek jégen a gyerekek. Pénteken az Aranyalma Egység volt soron. A gyerekek a kísérőikkel pontosan érkeztek a reggel kilenc órai kezdésre.

Az Aranyalmából tizenöt pici gyerek érkezett, velük is Palkó Dorka foglalkozott, aki az egész szezonban felügyeli az ovikorisokat. ő egyébként a Dab.Docler legkisebb hokisainak képzésében is részt vesz.

– Öt óvodai egység jár Dunaújvárosból, és jönnek a rácalmási gyerekek is. Általában tizenöt-húsz picivel tudok foglalkozni, mivel a Dab.Docler kölcsönzi nekik ezekre az alkalmakra a korcsolyákat, és az egyesületnek olyan kis méretben, mint amilyen az ovisoknak kell, csak ennyi van.

Hetente egyszer járnak korcsolyázni délelőttönként a különböző óvodai egységek a jégcsarnokba. Közéjük tartozik Bohos Ádám is, aki nagyon ügyesen siklik a jégen, már-már profi módjára (Fotó: Vohlmann György)

Egyébként a picik nagyon lelkesek, szívesen jönnek. Az egy órába, amit hetente egyszer itt töltenek, szabadfoglalkozás, versenyek, játékok férnek bele – tudtuk meg a fiatal hölgytől, aki gyorsan be is mutatott minket két „rosszcsontnak", két ügyes gyereknek. A fiúk nem voltak túl bőbeszédűek, ami érthető is, hiszen miért vennék el az időt a korcsolyázástól, holmi palánk melletti csevegés miatt, de azért tömören véleményt alkottak a korcsolyásról, a jeges élményekről.

Léhi Kristóf kifejezte, nagyon szeret idejönni, kimondottan élvezi a jégcsarnokban eltöltött időt. Bohos Ádám egy kicsit „kérette” magát: – Nem mindig szeretek jönni, de ha itt vagyok, az már nagyon jó. A fiúk ezekkel a mondatokkal magamra is hagytak, és máris elszántan kezdtek a jég karcolásába. A gyerekeket Kuti Tamásné óvónő felügyeli a jégen kolléganőjével. Szerinte remek ötlet, hogy hetente egyszer jégre léphetnek.

– Ingyen használhatjuk a csarnokot, hiba lenne kihagyni ezt a lehetőséget. A gyerekek nagyon szeretnek ide járni, igénylik, hogy korizzanak. A szülők is örülnek a jeges foglalkozásoknak.Nem okoz gondot elhozni a gyerekeket, hiszen nagycsoportosok, már egészen jól fel tudnak öltözni, közel vagyunk a csarnokhoz.

A picik pedig igazolták, tényleg jól érzik itt magukat, rendkívül fegyelmezetten, jó hangulatban tették a dolgukat, és hogy nem akárkikről van szó azt bizonyítja, a legnagyobb esések után sincs sírás, nyavalygás, csak felpattanás, és csetlő-botló korizás...