A kés a legősibb, de máig formálódó eszköz

A Puli vadászkés ezután hivatalosan is remeknek számít: hiszen elnyerte a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara Magyar Kézműves Remek címét!

Örül is ennek Szabados Károly, a márkanév kitalálója és a vadászkések (a hivatalos indoklás szerint) kreatív tervezője, aki már huszonhárom éve készít főállásban vadászkéseket, normál használati késeket és egyedi dísztőröket.

Kenyérgyári úti műhelyében már egyedül dolgozik a hatvankilenc éves mester, aki a vasmű szerszámműhelyében kezdett reprezentatív ajándéknak szánt vágószerszámokat gyártani, vezérigazgatói utasításra. 

Szabados Károly műhelyében, maga gyártotta kései között (Fotó: Vohlmann György)

A rendszerváltáskor önállósította magát egy társával, akivel később különváltak, és Szabados úr azóta főként német és osztrák piacra dolgozik. Késeinek acélja többnyire a legmodernebb porkohászati acélokból áll, a markolatot mahagóni, vasfa, szarvasagancs, elefántcsont, zsiráflábszár, tevecsont adja de készíthetné akár mamutagyarból is, mert az is van neki. Immár azon kevés ember közé számíthatom magam, akik saját kezükbe fogtak egy mamutagyar jó hétkilós, bár csonka darabját, amely kalandos utat bejárva, még a rendszerváltás előtt, legálisan került Szabados úr birtokába.

Az, hogy egymaga készíti a késeket, tőröket, némileg túlzás. A fémvéseteket Takács Sándor szentendrei vésnök metszi a pengékbe, a tokokat (olykor struccbőrből, kígyóbőrből) Hujber Lajos újvárosi tanár készíti, míg a festéseket a kisdobszai Harmath Attila művész úr teremti a markolatokra.

Szabados úr nem hirdet annak ellenére sem, hogy a gazdasági válság nyomán majdnem pontosan harmadára csökkent a kései iránti kereslet. Azt vallja, hogy akinek szüksége van a termékeire, az úgyis ismeri őt, tehát fölösleges a reklám. Ez a kör pedig főként olyan, tehetős, vagy a szenvedélyére minőségi termékekért minden körülmények között áldozó emberek közül kerülnek ki, mint a vadászok. Úgy legyen!