A mindig mosolygó tanítónő nyugdíjba megy

Az, ahogyan Venczelné Gulyás Edit kezdte tanítói pályáját, majdnem biztosan véget is vethetett volna ennek a pályának: tíz kollégája közül kilenc abba is hagyta volna, dacára annak, hogy óvónő anyja és vegyész apja példája már kezdettől erre predesztinálta.

A predesztináció, vagyis az előre elrendeltetés győzött! Edit a miskolci, túlkoros roma második osztályban annyira élvezte a tanítást, hogy tudta: egész életében ezzel akar foglalkozni.

Így is lett.

Venczelné Gulyás Edit, az Arany iskola tanítónője
Fotó: A. G.

A sárospataki tanítóképző elvégzése alatt levelező diákként még tanított ugyan miskolci külterületi iskolában is, meg az Avason is, de egyszerűen nem lehetett eltántorítani ettől a pályától.

Mivel közben férjhez ment a miskolci egyetemen gépészmérnöknek tanuló egyik dunaújvárosi fiúhoz ( bemutatkozó kézfogásunkkor már tudtam, hogy ő lesz a férjem! ), 1980-ban az itteni Gárdonyi iskolában folytatta pályáját, innen került az Arany iskolába - ahonnan most nyugdíjba megy.

Amit nem hiszek.

2017. január 17-én volt az utolsó munkanapja, most a nyugdíj előtti felmondási idejét tölti. Ehhez képest január 31-én még olyan pazar madárbemutatót szervezett az alsó tagozatosoknak, a környezetvédelmi szakkör vezetőjeként, hogy szeme-szája elállt mindenkinek. Ezt a szakkört legalább a nyárig tovább vezeti.

Számításba véve, hogy négy éve még elvégezte a pedagógusi mesterképző fokozatot, én azt gondolom, hogy még tanítani fog!

Valahol, valahogyan egészen biztosan!

Hiszen egész aktív korszakában tanult valahol, könyveket írt (például mesekönyvet a számítógépről), lektorált, pályázatokat szerkesztett, felsőfokú informatikai végzettséget szerzett, pedagógiában mérés-értékelés szakterületen tett szakvizsgát, digitális multimédia tananyagot készített, amire még tizenkét kollégáját kiképezte, kompetencia-alapú feladatlapot készített, összehasonlító kutatást végzett.

- Ez kellett ahhoz, hogy ne fásuljak el, ne rutinból tanítsak! - mondja Edit.

Ehhez pedig kellett egy megértő és őt mindenben támogató család, a szülőktől a házastársig és a gyerekekig. Talán még az unokáig is...

Lehet, hogy ezért mosolyog mindig?