A néprajzi gyűjtemény is gazdagodott: hímzésekkel

Aki azt hiszi, hogy egy múzeumban csak poros, érdektelen dolgokat találhat, az sürgősen keresse fel a dunaújvárosi Intercisa Múzeum legújabb kiállítását, amely az intézmény gyarapodását mutatja be – mégpedig 2008-tól kezdve, és műfaji megkötések nélkül.

Érdeklődők az Intercisa Múzeum gyarapodását bemutató, pénteken nyílott tárlaton. Fotó: Ónodi Zoltán

A kiállításról elmondhatnánk, hogy pompás, hogy kiváló, hogy nagyszerű – és ez mind igaz is lenne, de talán az imént felsorolt jelzőknél is jobban illik rá az, amiben valószínűleg a tárlat összeállítói is bíztak: hogy érdekes!

Amint ezt az érdekességet megnyitó beszédében Ódor János Gábor, a „konkurencia", a szekszárdi Wosinszky Mór Megyei Múzeum igazgatója is hangsúlyozta. Különösen, hogy az új tárlat azt is bizonyítja: egy múzeum gyűjteménye sosem lehet lezárva, ahogyan a kutatómunka, úgy a gyűjtemény gyarapodása is állandó.

Itt aztán, a második emelet tárlóiban mindenki megtalálhatja a maga ízlésének megfelelő darabokat. A különböző ásatásokból, jellemzően az útépítések előtti, vagy éppen: alatti leletmentésekből származó tárgyaktól a közönség adományaiig. Utóbbi például egy kulcsi, népi hímzésekből származó anyagot jelöl (káprázatos!) – előbbi viszont a nagyvenyimi, baracsi, perkátai ásatások során előkerült, különböző korokból származó kincseket: pénzérméket, bronztárgyakat, használati eszközök maradványait.

És a maradvány ezúttal kétszeresen értendő. Némely leleteknek nem csak az évszázadok emésztését kellett kiállnia, hanem a legutóbbi hónapok törvénysértéseit is. A nagyvenyimi csapadékvíz-elvezető árokrendszer építésénél például a kivitelező nem tartotta be az előírt leletmentési előírásokat, és markológépeket küldött a terepre. Az avarkori lovassírok vesztére... Azért így is sikerült sokat megmenteni ezekből, a régészeknek köszönhetően...