Az Arany Csillag hatvan éve

Nyitása országos hírverést kapott, felszámolása rövid tudósítás lett. Hatvan éve nyílt meg az Arany Csillag.

Már közel húsz éve nem működik szállásadó helyként, ám legendája alig kopott valamit. A városépítés egyik kiemelkedő eseménye volt, amikor napra pontosan hatvan évvel ezelőtt, 1954 november 26-án megnyílt a korának egyik legmodernebb szállodájának számító Arany Csillag.

A háromemeletes, szocreál épületben 96 szoba, 117 ággyal állt a vendégek rendelkezésére.

A szobák egy részéhez pedig fürdőszoba is tartozott. A földszinten volt a 200 fő befogadására is képes étterem, itt rendezték az éjszakába nyúló zenés-táncos mulatságokat.

Jövő tavasszal újraindulhat a szállóvendég-fogadás a legendás épületben, amely első vendégeit hatvan évvel ezelőtt fogadta
Fotó: Ady Géza

Az épület másik szárnyában nyílt meg a népbüfé, ahol olcsó hideg és meleg ételt lehetett fogyasztani.

Lapunk 1996 májusában pedig arról tudósíthatta olvasóit: Bizonytalan ideig zárva az Arany Csillag Szálloda. A felszámoló úgy látta, hogy a tartozás nem növelhető tovább...

"Részegeknek itt semmi helyük, a hely Sztálinváros társaságának legszebb találkozóhelye" - e sorokkal is köszöntötte a Sztálinvárosi Hírlap 1954. november 30-án megjelent száma, a november 26-án kereken hatvan éve megnyílt Arany Csillag szálló és éttermet.

Nagyné Hadik Mónika, az Intercisa Múzeum munkatársa egy korábbi kiállítás kapcsán így foglalta össze a legendás szálló és étterem történetét:

A háromemeletes, szocreál épületben 96 szoba, 117 ággyal állt a vendégek rendelkezésére. A szobák egy részéhez fürdőszoba is tartozott. A földszinten volt az étterem, itt rendezték az éjszakába nyúló zenés-táncos mulatságokat. Az épület másik szárnyában nyílt meg a népbüfé, ahol olcsó hideg és meleg ételt lehetett fogyasztani. Az étterem és a büfé ellátását a korban újdonságnak számító gépiesített konyha biztosította. A hotelben fogadták a külföldi vendégeket, akik a legnagyobb elismeréssel szóltak a kényelmes szállodáról és a kitűnő konyháról. A tengerparti üdülőhelyek árkádos tereire emlékeztető étkező-uzsonnázó terasza kellemes időtöltést biztosított minden vendég számára. A hotel híres volt Rákosi elvtárstól ajándékba kapott egyedi herendi kávéfőző gépéről és legendásan finom gesztenyepüréjéről.

Múltidéző képmentő - Mindkét felvétel a 1960-as évek derekán készült

A rendszerváltás után több tulajdonosváltáson is keresztül ment, végül a 90-es évek közepén a nehézségekkel küzdő Arany Csillag bezárta kapuit.

A Korall társadalomtörténeti folyóiratban megjelent, Horváth Sándor által jegyzett A Késdobálók és Jampecek. Szubkultúrák Sztálinvárosban c. tanulmányban egy régi anekdotát is említ: Az Arany Csillag avatásakor kis fogadást rendeztek, melyet a városi tanács vezetői gondosan előkészítettek. A Belkereskedelmi Minisztérium illetékesei azt javasolták, hogy Pestről hozzanak pincéreket, ha kulturált vendéglátóipart akarnak. Hoztak is: a Gundelból. Tapolczai Jenő megegyezett Lombos Ferenccel, a városi pártbizottság titkárával, hogy ne őket szolgálják ki először, hanem a vendégeket. A pincérek is jelen voltak a megbeszélésen. Szót kért a pincérek Sanyi bácsija és elmondta, hogy ő valamikor nagy banketteken szolgált fel és bármilyen magas vendég is volt a fővárosnál, ő mindig a polgármester urat kínálta először, s csak azután jött a többi. Tapolczai Jenő látszólag meggyőzte Sanyi bácsit, hogy most másképp kell csinálni, de kiderült, hogy Sanyi bácsi hajthatatlan. Néhány nap múlva az új szállodában magas rangú küldöttséget fogadtak. Megkezdődött a kínálás és a felszolgálás. A régi módon. Változatlanul a helyi vezetőknek hozták először az italt és az ételt is. Tapolczai magához intette Sanyi bácsit: talán elfelejtette a beszélgetést? Ő határozott nemmel felelt, majd a potentát fülébe súgta: Ezek az urak egy óra múlva elmennek, de mi itt maradunk . Erre Tapolczai Jenő rövid káromkodással felelt a makacs pincérnek.

Jött a víz, az ÁVÓ

" Az Arany Csillag Szállodát 1953. november 7-ére kellett volna átadni, de 1954. november 26-ára sikerült, mert rosszul engedték le a vízvezeték-szerelők a vizet, a víz mindent elárasztott, és tönkretett. Idehívták Gundel Ferencet, a szálló berendezésének felügyeletére, őt azonban néhány hónap után elvitte az ÁVÓ, s hozták helyette Lauer Istvánt, aki berendezte, az egyébként világszínvonalúnak kikiáltott szállodát." (Forrás: Miskolczi Miklós: Babgulyás ezüstkanállal)