Az emlékek szerint helyben Nagy Antal volt az egyetlen táborba elhurcolt

Az emlékévnek helyi vonatkozásai is vannak, ugyanis az írásos emlékek szerint Nagy Antal a penteleiek közül az eddig egyetlen ismert kényszermunkatáborba hurcolt lakó. Szabó Tamás a következőket mondja róla: –Nagy Anti bácsit jól ismertem, de csak halála után tudtam meg, hogy ő volt az egyetlen, akit Penteléről a Gulagra hurcoltak. Több mint tíz évet töltött el a munkatáborban hazájától, családjától távol. Karcis Barna barátomtól kapott Gulag lexikonból írtakat tudnám még idézni...

Anti bácsi lánya, Bús Andrásné Nagy Anna az Újtelepen él és a következők szerint emlékezik vissza: –Amikor elvitték apukánkat, öcsém három én pedig öt éves voltam. Tízévi távolléte alatt semmit nem hallottunk róla, életjelet nem adott magáról. Egyszer csak jött egy levél, az érkezése időpontját megjelölve. Nagy volt az öröm a családunknál. Mint elmesélte, több évig az Északi sarkon volt fogvatartott. Először szénbányában dolgozott és egy bányaomlásban súlyos gerinc- és fejsérülést szenvedett. Ezért később, mint állatgondozó tevékenykedett. Hidegvolt és nagy szél, a hóviharban egy kifeszített kötélben kapaszkodva tudtak csak közlekedni. Mivel tehetséges és szorgalmas ember volt, hamar megtanulta az orosz nyelvet, és amikor szakács kellett őt választották.

Hamarosan egy kórházba került. Itt az előbbi helyekhez képest már nagyon jó körülmények voltak. Mint felcser műtéteknél segédkezett, később pedig kisebb műtéteket is végzett, például fogat húzott. Nagyon kreatív ember volt és mindenképpen életben akart maradni. A Gulagról való hazaérkezése után a postánál földkábelek fektetését végezte. Ezt követően pedig a Termelő Szövetkezet Sertéstelepén dolgozott nyugdíjba vonulásáig. Szerette az állatokat, mindig büszkén mutogatta a háztájiban nevelkedő sertéseit. Itthon nem volt hozzá kegyes az akkori hatalom, kárpótlást nem kapott, csak az 1989-es rendszerváltás után lett lényegesen nagyobb az ő megbecsülése. Távolléte alatt az édesanya egyedül nevelte két gyermekét, szerencséjére a Petőfi utcában lakó rokona Tóth Ferenc és neje házukba fogadta, pártfogolta őket a férj, Nagy Antal hazaérkezéséig.