Borász Kanadából - Három hónapra érkezett, huszonkét év lett belőle

Gilvesy Róbert történetében már az is különleges, hogy nem egykori disszidensként került Kanadába, majd költözött haza, hanem ő ott is született.

Hozzáértő, érdeklődő, fegyelmezett borszeretőket ismert meg a Dunaújvárosi Borbarát Klubban Gilvesy Róbert Fotó: Ady Géza

Magyar családban, magyar diaszpórában nőttem fel, nem volt idegen számomra a magyar kultúra. Érdekelt, hogy 1989 után mi történt Magyarországon. 1992-ben három hónapra jöttem Magyarországra, huszonkét év lett belőle tudtuk meg Gilvesy Róberttől, hogyan került ősei szülőföldjére.

A borásztól megtudtuk, hogy a látogatásnak tervezett itt tartózkodása alatt szeretett bele a Badacsonyba majd adódott egy jó üzleti lehetőség, amibe belevágott. Most már nemcsak az üzlet, hanem két gyermeke is ideköti.

A szőlő és az elhanyagolt présház egy banké volt, a bank pedig szabadulni akart az ingatlantól, így 1994-ben jó befektetésnek számított.

Arra a kérdésünkre, miszerint Kanada nem a szőlő- és bortermeléséről híres, ezért ő miként kötött ki mégis a borászatnál, így válaszolt: Kanadában dohányfarmon nőttem fel, gyerekkorom óta dolgoztam ott. A két terület között vannak hasonlóságok, de két évig jártam Ausztriába borászati tanácsadásra, ami hasznomra vált.

A fentiek ismeretében nem véletlen, hogy a szakembernek határozott véleménye van a badacsonyi borokat illetően.

Tudom, hogy Badacsonyról a szürkebarát jut nagyon sok embernek az eszébe, de a piacon inkább már a rizlingeket, a rajnait, az olaszt keresik, mint a szürkebarátot. Ez azért is van, mert az elmúlt ötven évben sokat tettek azért az országban, hogy a szürkebarát neve ne csengjen túl jól. Mi most azon dolgozunk, hogy visszahozzuk a furmintot, ami régebben Badacsonyban sok volt. A kéknyelű is kimondottan badacsonyi bornak számított, de az elmúlt években szinte teljesen eltűnt. Pedig nagyon szép bort lehet belőle készíteni. Viszont azért foglalkoznak vele kevesebben, mert nagy a savtartalma, ezért sokáig kell érlelni. Viszont én gondolkodom azon, hogy telepítek kéknyelűt.

Gilvesy Róbert beavatott bennünket abba is, hogy biogazdálkodást folytatnak, kénen és rézen kívül más szert nem használnak. Gépeket igen, de azt is leginkább csak azért, mert nem gyomirtóznak. A szüret viszont szigorúan kézi.

Most húszezer palackot értékesítenek, de folyamatosan növekedik a gazdaságuk. Néhány éven belül százezer palackot szeretnének eladni. A piacuk a bortársaságok, a vendéglátás, a kiskereskedelem, a nagy áruházakba nem szállítanak. Beszélgetésünk végén a borász még megjegyezte, remekül érezte magát a Dunaújvárosi Borbarát Klubban. Hozzáértő, érdeklődő, fegyelmezett borszeretőket ismert meg itt.