Dunaújvárosban nagyon sok a dizájner drogos fiatal

- Az elterelésnek vagyok a koordinátora - mutatkozik be a pszichológus végzettségű segítő, Ijjas Bernadett. Az elterelés egy megelőző-felvilágosító szolgáltatás, amire akkor van szükség, ha valakit elkapnak a rendőrök, és bebizonyosodik, hogy drogot fogyasztott, olyankor választhat: eljárást indítanak ellene, vagy részt vesz egy féléves, kéthetenkénti, egyéni vagy csoportos kezelésen. Vegyes a klientúránk, aki elterelésre jön, annak teljesen más a motivációja, mint aki magától vagy családjával érkezik. Ha úgy ítéljük meg, hogy az ambuláns kezelés kevés, rehabilitációra küldjük, többnyire a szerhasználó személyiségének legmegfelelőbb terápiás otthonba, leggyakrabban Ráckeresztúrra.

- A dizájner drogok térnyerése alaposan feladja a leckét - viszi tovább a gondolatmenetet Bernadett. Nagyon rövid használat után rendkívül erős függőséget, és viszonylag rövid idő, két-három év alatt olyan szintű fizikai és mentális leépülést okoznak, hogy a rehabilitáció elkerülhetetlen. Az úgynevezett bűvös tizennégy éves kortól kezdenek a fiatalok anyagot használni, a korábbi tíz éves drogkarrier a dizájner drogok miatt lecsökkent két-három-öt évre. Nincs kifutási idejük, a személyiségük nem fejlődik olyan szintre, hogy a klasszikus kábítószer-használókra kidolgozott rehabilitációs programokban gyógyulni tudjanak. Számukra a családi rehabilitáció a célravezetőbb.

Ijjas Bernadett: aki elterelésre jön, annak teljesen más a motivációja, mint aki magától vagy családjával (Fotó: Szente Tünde)

A kérdésre, hogy a bentlakásos intézményekben milyen módszerekkel dolgoznak, Bernadett elmondja, hogy külföldi tapasztalatokon nyugvó, de hazai viszonyokra kidolgozott rehabilitációt alkalmaznak. Például a Ráckeresztúri Drogterápiás Otthonban a dizájner drogok miatt a mentori kézikönyven változtatni kellett. Történelmet ír a drogmisszió, az országban elsőként Ráckeresztúron adják át a tini-rehabilitációs otthont, ahol már a tinédzserkorúakat is fogadni tudják.

- Dunaújvárosban nagyon sok a dizájneres fiatal - ad némi helyzetértékelést. Az öregek , a harmincöt-negyvenöt év körüliek klasszikus kábítószereket használnak, amfetamint, marihuánát, ópiátokat. Vannak tűcseréseink, ők az intravénás szerhasználók. Szembetűnő, hogy félnek felkeresni bennünket, mert az ambulanciáról téves kép él bennük. Azt hiszik, hogy fehér köpenyben dolgozunk, gyógyszerezzük őket, drogteszteket készítünk, és jelentünk a rendőrségnek. Megnyugtatom őket, ez nem igaz! Ráadásul nem csak a függőkre figyelünk, hanem a hozzátartozókra is, természetesen, titoktartás mellett! Terápiánk pedig az őszinteségre, a nyitottságra és a hajlandóságra épít. Kedvenc mottóm így hangzik: Én drogozok, mi meg gyógyulunk!